SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

Ma van a szülinapom. A 29-ik. Ilyenkor illik összegezni mim van, hova tartok és milyen vágyaim vannak még

Azt hiszem, egész jól állok. Egy hete volt a szülésnapom.

Rengeteget olvastam a természetes, háborítatlan szülésről, minden adott volt, hogy megadasson. Terhességem nem volt terhes, csak már a végén, de ez teljesen normális. Az utolsó hónapig aktívan dolgoztam, persze sokaknak megvolt a kéretlen véleményük, hogy ne rohangáljak, ne hajoljak, ne nyújtózzak, ne ugráljak, gyakorlatilag semmit ne csináljak. Ehhez képest én mindent csináltam, ami jól esett.  Aztán a másik kedvencem, hogy milyen pici a hasam. Tény, hogy kb. az ötödik hónapig senki nem mondta volna meg, hogy terhes vagyok és nem csak puffadok. Az emberekből ömlik a közlésvágy, még ha tapintatlanok is. Nem vagyok sértődős típus, de sokszor jobban esett volna, ha nem paráztatnak, hanem csak megdicsérnek, hogy milyen csinos vagyok kismama létemre. Tisztelet a kivételnek!

Mikor kiderült a 38. héten, hogy a gyermekem az ultrahang (UH) szerint már 3300 gramm, egyre jobban szerettem volna, hogy kint legyen, mert hát ugye „kész van”, ahogy unokahúgom mondaná. Persze azért féltem is a szüléstől, egy ilyen nagy baba nem csusszan ki egy tüsszentéssel.

Úgyhogy belőttem egy pénteki napot, hogy akkor jöjjön. Gondoltam mantrázással már sok mindent „elintéztem”. Hát nem jött be. Következő UH-on már 3790 grammot mondtak, ez egy csütörtöki nap volt. Akkor majd most. Péntek az én napom. Este már bevetettük az egyik otthoni, pontosabban hálószobai praktikát a Párommal, majd másnap egy kis fit ball-on rugózás, hogy babóca minél lejjebb kerüljön, ezzel párhuzamosan muskotályzsálya olajat szagolgattam, ami segít a szülésnél. Ez volt a délelőtti program, majd a délutáni szieszta alkalmával következett a mentális része a szülésbeindításomnak. Mantráztam, hogy „zubog a magzatvíz”, „babóca egyre lejjebb ér és kipukkantja  a burkot”, stb. Majd egy óra múlva pukkant. Szemem kikerekedett, nem hittem el, hogy ez tényleg az lehetséges. Feltápászkodtam, és már egyértelműen zubogott. Mágikus volt. Mintha tényleg megbeszéltük volna a kisfiúval, hogy akkor most már eljött az idő. Még egy hetem volt a terminusig.

Fél 4-kor telefonáltam a Páromnak, hogy lassan indulhat haza, mert elfolyt a magzatvíz. Hetekkel előtte már felkészítettem, hogy neki kell majd a higgadtságot, nyugalmat árasztania, mert valószínű nekem nehéz lesz. Persze fordítva lett, én nyugtatgattam Őt. Fájásaim még nem igazán voltak, ezért a kórház előtt még a kocsit is lemosattuk.

Végül 6 órakor érkeztünk a Maternity Magánklinikára. A legjobb dokit sikerült kiválasztani, így teljes nyugalommal és kíváncsisággal indultunk szülni. Szülésznőt nem választottunk, mert az volt az elméletem, hogy nem tudom, hogy mire lesz akkor szükségem. Lehet, a találkozásokon nagyon szimpi valaki, de aztán szülésnél nem azt „adja”, ami nekem kell, akkor pedig nem vagyok előbbre. Igazából én se tudtam, hogy milyen emberre lesz szükségem élesben, hiszen még sosem szültem. Az biztos volt, hogy a Párom mellettem lesz és egy szuper doki is, így nem féltem a szülésznő személyétől.

Szóval 6-kor CTG, kedves kis fájások már voltak, baba szívhangja tökéletes. 2 ujjnyira kitágulva. Mi kell még? Gyakorlatilag nem is vajúdtam és már 2 ujjnyira… arra gondoltam, lehet, én vagyok az a 0,01%, akinek nem fáj annyira a szülés. És persze jött a mézesmadzag, ha ilyen szépen tágulok, akkor ebből akár még ma baba lehet. MA? Ma végre megismerhetem a fiamat! Ez óriási boldogsággal töltött el. Mindenféle alternatív fájdalomcsillapításnak utánanéztem, olajok, masszázs, borogatás, labdán vajúdás, mélylégzés, stb. Mondhatni elméletben nagyon jól ment a szülés. Szeretem tudni, milyen folyamatok mennek végbe a testemben, ezért bár szülésfelkészítő tanfolyamra nem jártam, a Páromnak rendszeresen tartottam továbbképzést az olvasottakból. És minden alkalommal arra jöttünk rá, hogy jól össze van rakva az emberi szervezet. Tehát mindenre fel voltam készülve csak egy dologra nem. Arra, hogy mi van, ha nem jönnek a fájások…

A történet következő része itt olvasható!

2018nyolc elsobaba csaszarmetszes1 Maternity