SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

TEMATIZÁLVA - szulestortenet@gmail.com

Tévhit, hogy a programozott császár a legkönnyebb út

Első babámat császármetszéssel szültem, mert a méhszáj teljesen zárt volt. A szülés gondtalanul lezajlott.

Második babámat 2018 júniusára vártam. A 39. hét 4. napjára előjegyeztek programozott császárra hivatkozva az előző császármetszésemre, magas vérnyomásra és vastag hasfalra. 

A szokásos reggel 5 óra helyett elég volt fél 6-ra felmennem az előkészítőbe, mivel előző este az éjszakás meggyőződött róla, hogy borotválniuk nem kell - meg is lepődött rajta, hogy milyen ügyes vagyok ekkora pocakkal... Így hát fél 6-kor indult a "wellnes", 7-re már rég az NST-n voltam. Elindították az oxitocint is. Baján, a Szent Rókus Kórházban az a gyakorlat, hogy programozott császár esetén is adnak oxitocint, hogy legyen szülési stressz.

9-kor behozott a mentő egy kismamát, aki 3(!) nyomásból szülte meg gyermekét. Ekkor még azt hittem, hogy gyorsan túl leszek én is a műtéten. A szülésznők elindították a második adag oxitocint, megtudtam tőlük, hogy még van előttem egy császáros anyuka, utána viszont én következek. Ekkor betoppant az altatóorvos, aki kiabálni kezdett a szülésznőkkel, mondván őt már hivatta a főorvos, nekem viszont még be sincsenek kötve az infúzióim. Ekkor nyugtáztam, hogy a kommunikáció nem az erőssége a kórháziaknak....

Kapkodva elkezdték belémtolni az infúziókat, hogy minden meglegyen 10 órára, amikor a műtő felszabadul. Amint megüresedett a műtő, a műtősfiú még viccelődött is miközben átkísért, hogy gyorsabban haladjak, mert műtét után beneveznek a gátfutó versenyre. Az érzéstelenítés 6. próbálkozásra sikerült. Az altatóorvos egy igazi tündér - nem úgy mint az asszisztense -, de ekkor már ő is kikelt magából, és kiabált, hogy miért kell ennyit várni a nőgyógyászokra. Felfeküdtem a műtőasztalra, majd éreztem, hogy kezdek zsibbadni, míg végül az arcom is elzsibbadt, és nem kaptam levegőt. Jó 10 percen keresztül vertem ököllel az altatós kezét, hogy csináljon valamit, mert megfulladok. Eddig csak hallottam a pánikrohamról, most át is éltem. Az altatóorvos asszisztensétől megkaptam, hogy ez csak hiszti, majd elaltattak, hogy ne zavarjak. Ahogy kezdett hatni az altató, lenyugodtam, de még hallottam mindent, így azt is, hogy csúnyán beszélnek rólam a túlsúlyom és a hisztim miatt.

Majd elkezdtek beszélni hozzám is. A babáról nem mondtak semmit. Rámszóltak, hogy ne nyáladzzak, valaki még azt is hozzátette, hogy biztos cigizek titokban, vessek magamra. Majd az altatós megkérdezte, hogy meg vagyok-e fázva. Mondtam, hogy igen, de ezt a konzultáción fel is írtuk a papíromra! Ekkor végre bekapcsolták a nyákszívót, és lám-lám, valóban tele volt váladékkal a garatom... ennyit a hisztiről...

A műtét után bevittek az őrzőbe, továbbra is szedáltak. Aludtam. Mikor felébredtem, megtudtam, hogy 10:42-kor született meg a fiam, a műtét pedig 11:50-ig tartott - művi meddővé tételt is végeztek. Délben már mozgattam a lábam. Az altatós közölte, hogy valószínűleg kicsit túltolta a tűt, ezért zsibbadt el mindenem.

Délután már sírva könyörögtem, hogy mutassák meg a fiamat. „Majd holnap!" - hangzott a válasz. Megjött az éjszakás műszak. Kipanaszkodtam magamat, és tőlük is a fiamat követelem. Az éjszakás nővér telefonált a csecsemősöknek, kiderült, hogy a baba monitoron volt 7-es Apgar miatt. De ne aggódjak - mondták -, a következő vizsgálatnál már 9-es lett az Apgarja. Hogy miért is, nehezen, de kiderítettem: túl sokat kapott az altatóból...

De végre áthozták és láthattam. 4.240 g, 52 cm. Meglátogatott az orvos is, aki műtött. Már 30 éve van a pályán, de ilyet még nem látott: a baba egészen elbújt és nekifeszült a rekeszizmomnak, szinte a gyomrom mellől kellett lehúzni. Az utolsó héten minden nap feljebb került a szívhang. Fejvégű volt, de tolatott. 

Ma már jól vagyunk, meg is dicsértek az őrzőben: egyedül ültem fel, egyedül tusoltam, a műtét után 21 órával a saját lábamon mentem a fiamért. 

Mindenkinek gondtalanabb szülést kívánok!

Ha szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb szüléstörténetekről, kövess minket a Facebookon! 

szulestortenetek_18_1.jpg

facebooklike.png2018nyolc másodikbaba császármetszés1

A bejegyzés trackback címe:

https://szulestortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr7514081939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kmera 2018.07.12. 19:12:01

Remélem, minimum panaszt teszel az ügyben. Valami elképesztő pofátlanságot engednek meg maguknak - és pont azzal szemben, aki kiszolgáltatott...
Az első császárom a SOTE-n volt, már bent feküdtem pár hete veszélyeztetett terhesként, a dokit a magánrendelésén látogattam, a kórházban nem fogadtam senkit, de nem volt semmi gond emberileg (talán csak a csecsemős osztályon, ahol kb fél percben mutatták meg a szoptatást -és én hiába figyeltem, a baba oda se nézett, így nem sikerült a dolog valami fényesen :-D ) A műtét alatt viszont voltak külföldi vendégdiákok - egy csapatnyi - akiket angolul tájékoztatta a dokim menet közben. Rólam semmilyen negatív megjegyzés nem hangzott el, pedig én is túlsúllyal küzdök.
A másodiknál a Szent Imrében voltam, ott mindenki nagyon kedves ÉS türelmes volt, bármit kérdeztem, nem ráztak le, a végsőkig tájékoztattak mindenről, talán egy csecsemősnél és egy gyerekorvosnál tapasztaltam a nyersebb stílust, de ennyi belefért - főleg azért, mert elmúlt az első szülésnél tapasztalható megilletődöttség, és már magabiztosabb voltam - és lesz.rtam az ilyen húzásokat...
Jó babázást! :-)

Írd Te is a blogot!

Egy hiánypótló blog, ahol a beküldött szüléstörténeteket tematizálva gyűjtjük össze, hogy könnyen megtaláljátok, amit a kerestek! Szüléstörténeteiteket a szulestortenet@gmail.com e-mail címre várjuk!

Facebook oldaldoboz