SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

TEMATIZÁLVA - szulestortenet@gmail.com

Áron baba végre köztünk I.
Budapest, Szent Imre Kórház, 2018, első baba, természetes úton

2018. március 21-re volt kiírva első babánk érkezése, amit annak ellenére, hogy férjemmel Balatonfüreden élünk, a Szent Imre Kórházba terveztünk. Eltekintve az első 12 hétben megszokott enyhe rosszullétektől, teljesen problémamentes volt a várandósságom. Szerencsére még az utolsó hónapokban és hetekben is aktív tudtam maradni, sokat utaztunk és kirándultunk. A terhességem alatt végig úgy éreztem, vagy inkább csak bíztam benne, hogy ez a kisfiú nem fog bent maradni a 40. hétig, így én már március elején azt vártam, hogy vajon mikor szeretne végre találkozni velem.

Az utolsó hónapban elég sok jósló fájásom volt, leginkább az esti órákban, de ezek rövid időn belül abbamaradtak, így csalódottan vettem tudomásul, hogy a nagy találkozásra még várnom kell. Eljött a kiírás napja és egy újabb NST vizsgálat, ami szerint ez a kisfiúcska még nagyon jól érzi magát odabent és semmi jele annak, hogy ki szeretne jönni. Az orvosommal és szülésznőmmel megbeszéltük a menetrendet, amennyiben április 2-ig nem indul el magától, be kell feküdnöm a kórházba és segítenek neki megtalálni a kifelé vezető utat.

Március 28-án már teljes volt a kétségbeesés, hogy nem indul el a babám magától. Úgy döntöttem, hogy megpróbálom előcsalogatni egy nagytakarítással. Este, amikor fáradtan dőltem be az ágyba, szinte azonnal beindultak a méhösszehúzódások, amelyek 10 percenként követték egymást. Egész este az ágyban forgolódtam, de se nem erősödtek, se nem sűrűsödtek ezek a fájások, végül a reggeli fürdést követően teljesen el is múltak. Ismét realizáltam, hogy baba még ma sem lesz.

Ezen a napon már azt tervezgettem, hogy mikor hol leszünk Húsvétkor és lebeszéltem a családdal, hogy melyik nap kihez látogatunk el. Este a lefekvést követően újra 10 perces fájásaim voltak. Nem akartam beleélni magam, bár erősebben jelentkeztek, mint előző este, és hajnal 3 után sűrűsödtek is. Néha 8, 6 és 5 percenként ismétlődtek, majd újra 10 percenként éreztem. Mivel Balatonfüredről kellett felérni a Szent Imre kórházba, az volt a terv, hogy 5 perces fájásokkal indulunk csak el.

Március 30-án, hajnali 4 óra magasságában felhívtam a szülésznőmet és miután előadtam, hogy milyen rendszertelenek a fájások, mondta, hogy ez még csak a látens fázis, nem vagyok az aktív vajúdási szakaszban, ez a pihenés ideje, gyűjtsem az erőmet, reggelizzek, fürödjek és hívjam újra, ha rendszereződtek a fájásaim. Természetesen a fürdést és a reggelit követően ismét elmúltak. Nagyon csalódott voltam, hiszen már a második éjszakán vagyunk túl úgy, hogy bár egész éjjel fájdalmaim voltak és alig aludtam, szülés mégsem lett belőle. 1 órával később azonban visszatért a fájdalom, bár ismét rendszertelenül. Megbeszéltem szüleimmel, hogy elindulunk a Biatorbágyon lakó nővéremhez, így ha indulni kell, akkor közel van a kórház, ha viszont mégsem, akkor is eltöltünk együtt egy napot. Dél körül indultunk és mire Biatorbágyra értünk erősödtek a fájások, de továbbra is rendszertelenek voltak. Délután 4-kor állt be rendszeres 5 percesekre a és 5 óra volt, amikor már úgy éreztem, hogy sem járni, sem beszélni nem tudok, így a férjem beszélt a szülésznővel és elindultunk a kórházba. Az orvosom volt az ügyeletes. Gyors vizsgálattal megállapította, hogy 2 ujjnyira nyitott a méhszáj…

Két ujjnyira???? 18 óra fájdalom után?

Én naiv, azt gondoltam, hogy lassan a kitolás jön, pedig hol volt az még…

Apás szülésre készültünk. Ezzel kapcsolatban is nagy szokott lenni a dilemma, így volt ez nálunk is. Nem voltunk biztosak a férjemmel abban, hogy szeretnénk, ha bent lenne a szülőszobán. Ő tartott a vértől és egyéb testnedvektől, attól, hogy a látványtól rosszul lesz, valamint a tehetetlenségtől, amit a szenvedésem miatt érezne. Én persze a napjainkban oly sokat hallatott rémtörténet beteljesülésétől tartottam, miszerint megbélyegezheti a házaséletet, ha a férfi végig nézi, hogy eddigi vágyakozásainak tárgya nem éppen nőies kecsességgel és bájjal hozza világra 3 kilós gyermeküket. A félelmeink mellett persze ott voltak az ismert pozitív tapasztalatok, az együtt átélt eufórikus örömről és katarzisról, amikor együtt köszöntitek a babátokat ezen a világon. Mindezek fényében úgy döntöttünk, hogy mivel a szülőszoba ajtaja kifelé menet nincs bezárva, Apás szülésre készülünk, és amikor valamelyikünk is úgy érzi, Apa kint várja a további fejleményeket.

… a méhszáj vizsgálat után felvettek az osztályra és CTG-re kötöttek. A sok esemény hatására a fájásaim megint ritkultak. Körülbelül egy órát lehettem a gépen. 7-kor szóltak, hogy készülődhetek a szülőszobára, így szóltam a férjemnek, hogy beöltözhet.

szent_imre

A történet folytatása itt olvasható:

http://szulestortenetek.blog.hu/2018/06/15/aron_baba_vegre_koztunk_ii

szulestortenetek.jpg

2018nyolc elsobaba termeszetesuton  

A bejegyzés trackback címe:

https://szulestortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr8614045702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Írd Te is a blogot!

Egy hiánypótló blog, ahol a beküldött szüléstörténeteket tematizálva gyűjtjük össze, hogy könnyen megtaláljátok, amit a kerestek! Szüléstörténeteiteket a szulestortenet@gmail.com e-mail címre várjuk!

Facebook oldaldoboz