SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

TEMATIZÁLVA - szulestortenet@gmail.com

Én aludtam egy jót és közben született egy csodálatos kislányom
Budapest, Szent Margit Kórház, 2017, sürgősségi császár, HELLP szindróma, első baba

Nem volt könnyű terhességem, a 16. hétig éjjel-nappal hánytam, ehhez társult még a magas vérnyomás és a 26. héttől terhességi cukorbetegség is (ez utóbbi szerencsére szépen kordában tartható volt diétával). 

A Szent Margit Kórházba jártam várandósgondozásra, nem volt fogadott szülész orvosom, csak szülésznőm. Én így is teljesen biztonságban éreztem magam, több orvossal kerültem kapcsolatba, de mindegyikkel maximálisan elégedett voltam. A szülésznőm pedig emberileg és szakmailag is nagyszerű volt. 

A 34. héttől hetente kétszer jártam a szülésznőhöz vizelet vizsgálatra és CTG-re, illetve heti 1x vérvételre. Aggódtam, hogy a lehetésges szövődmények miatt nem fogják engedni, hogy hüvelyi úton szüljek, de a szülésznő megnyugtatott, hogy ha minden paraméterem normális, semmi akadálya nem lesz a természetes útnak. 

Drága pici lányom azonban keresztbe húzta a számításaimat, mert még a 36. héten is farfekvéses volt. Ekkor csináltak egy ultrahangot, melyen érettnek nyilvánították (3000 g-ra becsülték a súlyát). Így kaptam egy időpontot a 38. hétre császármetszésre. Kicsit elkeseredtem, hogy műtét lesz, de tudtam, hogy mivel első babám, így úgyse tudnám farral megszülni (illetve a kórházi protokoll ezt nem is engedi). 

Belenyugodtam, hogy augusztus 9-én fog megszületni a kislányom. Addig is hetente kétszer jártam a szülésznőhöz ellenőrzésre. Így volt ez 2017. augusztus 1-én is. Reggel 8-ra mentem CTG-re, ami teljesen normális volt, viszont amikor a vizeletemet megvizsgálta a szülésznő, kiderült, hogy tele van fehérjével. Itt már mondta nekem, hogy lehetséges, hogy ma szülünk. Őszintén szólva kicsit pánikba estem, mert a férjem épp 200 km-re dolgozott aznap. Csináltak egy sürgős vérvételt, a májenzimek az egekben, a thrombocyta a béka feneke alatt volt. A diagnózis: HELLP szindróma. Magam is egészségügyi dolgozó vagyok, így tisztában voltam vele, hogy életveszélyes állapotban vagyunk, a babám és én is. Furcsa módon én semmit nem éreztem az egészből, a vérnyomásom is normális volt. Viszont ilyen diagnózissal elkerülhetetlen a sürgősségi császármetszésre van. Hívtam is kétségbe esve a férjemet, hogy ma szülünk. Ő autóba vágta magát, és jó pár sebességkorlátozást áthágva rohant hozzám. Addig felrakták rám a CTG-t, mely a műtétig rajtam is maradt. 

Az volt a "szerencsém", hogy a korábbi vérvételen pozitív lett az ellenanyag szűrésem, így speciálisan kellett vérkészítményt rendelni a műtéthez. A vérbankból csak 14 óra 30-ra ért a kórházba a vér, így addigra a férjem is megérkezett és nem maradt le semmiről. Az aneszteziológus a rossz vérképem miatt altatást javasolt, nem tehettem mást, bele kellett mennem. Utána felgyorsultak az események. Az ügyeletes orvos bejött bemutatkozni, hogy ő fog operálni, kaptam egy katétert és már toltak is a műtőbe. 

A férjem egy kis ablakon át követhette az eseményeket. Még magamnál voltam, mikor az orvos Betadinos hüvelytörlést végzett, nekem ez volt a legkellemetlenebb az egész szülésben. Aztán pár pillanat múlva már aludtam, és legközelebb akkor tértem magamhoz mikor toltak ki a műtőből. 15 óra 26 perckor megszületett Hanna baba 3000 g-mal és 52 cm-rel. Apa vehette őt elsőként kézbe. Én csak pár órával később kaptam meg a kislányomat, mikor már elég "tiszta" volt a fejem, viszont az altatószer miatt nem rakhattam mellre - emiatt nagyon szomorú voltam. Az orvos is bejött és elmondta, hogy minden rendben zajlott.

Este 8 óra felé a szülésznő úgy megnyomkodta a hasamat, hogy azt hittem elsírom magam, viszont ez nagyon fontos művelet volt, mert segített a bent maradt véralvadékoktól megszabadulni. Amikor először álltam lábra, hirtelen elsötétült a világ, de szerencsére nem ájultam el. Letusolni a szülésznőm segítségével tudtam. Áttoltak a szülészetre a "császáros" szobába, ahol öten voltunk, de volt saját zuhanyzó, ami nagyon praktikus volt a műtét utáni napokban.

Az orvos másnap reggel is meglátogatott. Annak ellenére, hogy nem fogadtam fel, teljesen korrekt volt. Elégedett voltam az ellátással az osztályon, a nővérek és a csecsemősök is nagyon segítőkészek voltak, igaz, hogy csak egy nővér volt műszakonként az egész osztályra - sajnáltam is szegényt. Örültem, hogy éjjel-nappal a kislányommal lehetek, mert csak a napi két vizit idejére kellett visszavinni a csecsemős szobába.

Minden nap ellenőrizték a vérképemet, ami szerencsére javulni látszott. Hanna kicsit besárgult, de végülis augusztus 5-én hazajöhettünk.

Összességében véve nagyon hálás vagyok a szülésznőmnek, hogy még időben sikerült felfedeznie a HELLP szindrómát, így nem lett bajunk a babával. Az altatás miatt kicsit úgy éreztem, hogy lemaradtam a szülésről, de ma már csak viccesen azt szoktam mondani, hogy én aludtam egy jót és közben született egy csodálatos kislányom!

img-3073c19aa72100dc4e34821a5c8a0851-v.jpg
2017het elsobaba csaszarmetszes1

A bejegyzés trackback címe:

https://szulestortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr4014035982

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Írd Te is a blogot!

Egy hiánypótló blog, ahol a beküldött szüléstörténeteket tematizálva gyűjtjük össze, hogy könnyen megtaláljátok, amit a kerestek! Szüléstörténeteiteket a szulestortenet@gmail.com e-mail címre várjuk!

Facebook oldaldoboz