SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

TEMATIZÁLVA - szulestortenet@gmail.com

Szülés angol módra
Nagy-Britannia, 2016, első baba, természetes úton

 

Fiatal koromban sokáig rettegtem a szüléstől, mert anyukám (bár ezt azóta is tagadja) egyszer azt mondta, hogy soha életemben nem fog semmi annyira fájni, mint az. Innentől kezdve előttem szóba sem lehetett hozni a szülést. Annak ellenére, hogy nem is hallottam szörnyű szüléstörténeteket, minden részlettől sírni kezdtem, annyira féltem tőle.

Mikor 31 évesen megtudtam, hogy babát várok, már kicsit más ember voltam és szerencsére nem is Magyarországon, hanem Angliában éltem, ahol teljesen más a hozzáállás a terhességhez és a szüléshez is. A várandósságot végig a szülész-védőnő követi figyelemmel és a szülész is. Orvossal csak indokolt esetben kell találkozni, a fogadott orvos ismeretlen fogalom. A statisztikáik alapján azok a szülések a leggyorsabbak és a leginkább problémamentesek - vagyis a legolcsóbbak az országnak-, amik közben az anyuka kényelme és nyugalma biztosított. Ezért a kórházi szülőszobákat is igyekeznek ezt szem előtt tartva kialakítani.

A szülésre tudatosan készültem: elolvastam Marie F. Mongan: Szülés, ahol én irányítok c. könyvét, elmentünk a párommal egy 17 órás szülésfelkészítő tanfolyamra (ami valójában nem csak a vajúdásról/szülésről, hanem az első hetekről is szólt), és naponta egy-két alkalommal meditáltam és pozitív megerősítéseket mantráztam magamban.

A szülés előestéjén megkértem a főnökömet, hogy ne zaklasson munkával, mert nagyon stresszel vele. Majd éjjel fél 1-kor beindultak az 5 perces összehúzódásaim. Egyáltalán nem ijedtem meg, hanem épp ellenkezőleg: örültem. Egy darabig figyeltem mennyire rendszeresek a fájások, majd felébresztettem a páromat és lelkesen készülődni kezdtünk. Néhány órával később ettem egy banánt hogy legyen energiám. A banán sugárban jött vissza, de nem voltam rosszul, és tudtuk, hogy ez teljesen normális ilyenkor, így ez egyáltalán nem szegte kedvünket.

Nem sokkal később betelefonáltunk a kórházba. Azt mondták, hogy még maradjunk otthon, mert szerintük nagyon jól viselem a vajúdást és nem tűnnek rendszeresnek a fájásaim. Amikor 3 percesek lettek az összehúzódások, mi mégis elindultunk. Sajnos a hányás nem hagyott alább, már a vizet sem sikerült bent tartanom. A kórházban a vizeletmintából kimutatták, hogy a szervezetem dehidratált és kezdtek kimerülni is. Kértem a hányásra egy injekciót, majd hazaküldtek, továbbra is a rendszertelen összehúzódásra és a zökkenőmentes vajúdásra hivatkozva.

A lábam feladta a szolgálatot, úgyhogy fekve töltöttem a napot. Egész végig azzal foglalkoztunk, hogy mikor lesznek rendszeresek a fájások (nem lettek). Akárhányszor telefonáltunk, mindig azt mondták: maradjunk. A fekvés illetve a kimerültség miatt ráadásul be is lassult az egész folyamat. Valamikor délután kicsit véreztem, örültem is, hogy végre megy el a nyákdugó.

Kora este közölte a párom, hogy muszáj talpra állnom és mozognom, hogy felgyorsuljanak az események. Az időérzékünk teljesen megszűnt, így nem tudom mennyi idő telt el, de szempillantásnak tűnt, és a fájások kétpercesre sűrűsödtek. A szülészetet - szerencsére -nem lehetett elérni telefonon, így a párom unszolására bementünk. Féltem, hogy újra hazaküldenek, és végtelenül lelomboznak.

Nagyon tartottam a kocsiúttól, mert majdnem egész nap nem tudtam ülni (pisilni is csak állva), a kórház pedig fél órára volt forgalom nélkül is. Az úton végig mantráztam, hogy a babám meg tud születni, a testem tud szülni, csak nekem nem szabad bekavarnom. Talán alfába is lementem, mert úgy éreztem, odateleportáltunk a kórházba. Párom kitett a hátsó bejáratnál míg leparkolt, én pedig csengettem, de hiába, semmi reakció nem érkezett, az épület vaksötét volt. Valószínűleg ezért nem működött a telefon sem. Szerencsére egy kifele jövő apuka beengedett, közben a párom is odaért, nekem pedig mintha tolófájásaim lettek volna.

A lift működött, és a szülészeten égett a villany, de ott is hiába csengettünk. Pár perc után megjelent néhány szülésznő, akik éppen kávézásból jöttek vissza. Kiderült, hogy én vagyok az egyetlen az egész osztályon, aki szül. Meg is kaptuk a legjobb szobát. Megvizsgáltak, 4-5 centire voltam kitágulva 22 óra vajúdás után, de mivel a burok már jött kifelé, alig bírtak megnézni. Ez megmagyarázta, miért nem tudtam ülni.

Bemásztam a kádba. A villanyt lekapcsolták, csak a víz alatt világított egy hangulatfény. A két szülésznő (az egyikük egy gyakornok volt, aki végigkísérte a terhességemet) a hátam mögött ült egy-egy széken, párom pedig velem szemben adogatta hol a vizet, hol a pirítóst, hol a szőlőcukrot. Nagyon kellemes volt, félhomályban, teljes csendben, nyugalomban.

Tükörrel nézték hogyan tágulok, és időnként megmérték dopplerrel a baba szívhangját, de mindezt olyan diszkréten, hogy egyáltalán nem zökkentett ki. Egyszercsak nyomási ingerem támadt, és valami robbanást éreztem a vízben. Teljesen kétségbe estem, azt hittem, hogy összeroppantottam a baba fejét, de megnyugtattak, hogy csak a magzatvíz folyt el.

Pár perc múlva megszületett a baba is. Szerettem volna megérinteni a fejét mielőtt kibújik, de nem várt meg. 25 óra után, hajnali 2:45-kor megérkezett Sári. Magamhoz öleltem, majd készült pár fotó hármunkról. Ezután a párom elvágta a köldökzsinórt, majd a placenta megszületése és a varrás után aludni tértünk. Éjszakára a párom is velünk maradhatott. A vizsgálatok után másnap reggel 8-kor haza is mehettünk. 

Ekkor még nem sejtettük, hogy alig több, mint másfél év múlva a családunk újra bővülni fog.

A történet itt folytatódik második babánk születésével! 

szulestortenetek_6_2.jpg
facebooklike.png
2016hat elsobaba kulfoldiszules termeszetesuton

A bejegyzés trackback címe:

https://szulestortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr1314111479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

registerz 2018.07.27. 20:44:51

Itt élek 2005. óta, imádom ezt az országot, de az egészségügyük... Hagyjuk!

Le a spammerekkel · http://ketkerekenoutival.blog.hu/ 2018.07.28. 06:29:50

Lassan a magyar e.ü. is eléri azt a szintet, hogy ha túl akarsz élni, akkor kerüld az orvost. :(

2018.07.28. 07:27:55

Tehát a szerencsén múlott, hogy nem otthonszülés lett a dologból...
Angol egészségügy....nhs.
Olyan, mint a lottery.

szepipiktor 2018.07.28. 11:03:15

A történet szép.
De hibás, ha ebből következtetéseket vonunk le vagy kinyilatkoztatunk.
Kát eltérő társadalom, más alapok, más körülmények.
Hazánkban ez a módszer a szükséges infrastruktúra miatt nem alkalamzható, illetve igen, de pénzért, privátban.
Sok más terület is van, ami akkor "olcsó", ha másképp csináljuk, oktatás, idősek gondozása stb.
De mi más rendszerben élünk, a politika még a klszzikus egészségügyet sem támogatja.
És ez ráadásul még szubjektív is, hiszen nem lehet kötelezni azokat erre, akik másban hisznek.
(Mi mindkét csemeténket kórházban, DE FIZETETT orvosnál és apásszüléssel produkáltuk, az elsőt még az átkosban, amikor ez még nem is volt elfogadott. És mindkét poronyt, ma már felnőttek, egészségesek és az ewgész csodás volt)
.
A poszt azonban rámutat egy komolyabb problémára!
Volt itt egy remek, csodálatos ápolónő, gyerekekkel foglalkozott és kiállt a nyilvánosság elé az egészségügy már vállalhatatlan állapotai ellen.
A magyar társadalom odalökte őt az oroszlánok elé, a nők, az anyukák, a leendő szülők tették ezt vele, hagyták, hogy a hatalom megsemmisítse, a családja tönkremenjen, öngyilkosságig zavarta a magyar köz!
Most akkor hogyan is támogassuk azt a módszert, aminek alapja az ilyen szakápolók megbecsülése és LÉTEZÉSE lenne?
Álszent az egész
A fiam sérülését a hetekben tette rendbe a magánpraxis, egy magánkórház! Mert a közellátásban hetek, hónapok lettek volna a vizsgálatok, így esély lett volna a maradandó károsodásra is. Pénzért egy nap alatt oldották meg és ma már nyoma sincs az egésznek.
Mennyire álszen lenne, ha posztot írnék, hogy EZ lenne az ideális módszer... Csak mert meg tudtuk fizetni azt, ami máshol alapból általános lenne...

Zsuzsi25 2018.07.28. 17:38:18

Szerintem meg orvosilag semmi sem indokolja, hogy végig kinlodjam a 30 40 orás vajudást, olyan fájdalmakkal, amik annyira erösek, hogy a második gyereket inkább nem is akarom! Nagyon fasza a fenti story, csak épp, általában nem igy zajlik, és nem igy csusszan ki pár ora akatt. A császár sokkal humánusabb!

ZsofiaB 2018.07.28. 21:40:35

@Zsuzsi25: Mert a nagy hasi műtét utáni 30-40 nap fájdalmakkal teli felépülés bizonyára sokkal jobb. (És akkor még a lehetséges hosszú távú következményeket és az újszülöttre gyakorolt hatásokat nem is tekintettük...)

Írd Te is a blogot!

Egy hiánypótló blog, ahol a beküldött szüléstörténeteket tematizálva gyűjtjük össze, hogy könnyen megtaláljátok, amit a kerestek! Szüléstörténeteiteket a szulestortenet@gmail.com e-mail címre várjuk!

Facebook oldaldoboz