SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

TEMATIZÁLVA - szulestortenet@gmail.com

További jó vajúdást, Anyuka!
Budapest, Uzsoki Utcai Kórház, 2015, első baba, természetes úton

2015. augusztus 14-re voltam kiírva első kisfiammal. Nem volt fogadott orvosom, nem is vágytam rá. Az itteni protokoll szerint a kiírt nap után naponta CTG-re, kétnaponta nőgyógyászati vizsgálaton kell részt venni.

A baba jól érezte magát odabent. Az augusztus 18-i vizsgálat után minimálisan nyílt a méhszáj, így meg tudták nézni a magzatvíz állapotát. Azt hittem rögtön megszülök, olyan “kellemes” volt... Mindent rendben találtak, kis vérzés, enyhe görcs jelentkezett a vizsgálat miatt, de nem indította be a szülést. Az augusztus 20-i ünnepi ügyelet miatt viszont másnap be kellett feküdnöm a Uzsoki Utcai Kórházba.

Augusztus 20-án kórházi felvétel, várakozás, unalom következett. Orvos alig volt bent a kórházban. Lementem UH-ra (csak, hogy legyen már valami programom), ott azt mondták minden OK, kb 3700 g a baba... 

- Nem folyt el a magzatvize?

- NEM!

- Biztos? Mert elég kevés...

- BIZTOS!

- Ja, rendben, akkor viszlát!

Hát, köszi....

Aznap semmi esemény. Másnap hajnalban CTG. Következett a babák tipikus vicceskedése: ahogy UH-gal, vagy CTG-vel vizsgálnál őket, elalszanak. Elmentem kávézni, sétálni, hátha felébred. Kis idő múlva visszatették rám a CTG-t, pár másodperc múlva megvizsgáltak. Na végre! Szűk kétujjnyi tágulás és egy “Na, akkor most szülünk!” mondat után 40+6 hetesen elkezdtem úgy igazán megrémülni! A tágulásból annyit éreztem, hogy középenyhe derékfájdalmam volt az előző napokban.

Riasztottam apát, táska felkap, szülőszoba elfoglal, újabb CTG, beöntés, majd várjuk a dokit, aki burkot repeszt... ott ültem egyedül a szülőszobán, remegtem (a légkondi miatt hideg is volt). Doki nem jött, ugyanis a mellettem lévő szobában vezetett le egy szülést. Az ajtók nyitva voltak, mindent lehetett hallani premierben... szegény anya annyira üvöltött... szegény én meg ettől még jobban halálra rémültem! Kiküldtek addig a szülőszobából, a kitolási szakasznál mehettem csak vissza. Nehéz volt, de megszületett! 

Végre megérkezett az orvos. Na, köszi a türelmet, akkor repesztek... Fájt, de segített a doki lazasága és udvariassága. "Szuper víz jön, akkor jó vajúdást, jövök még!” - ez utóbbit persze nem mondta ki ilyen formában, de a viselkedése valami ilyesmit sugárzott. Szuperül oldotta a feszültséget! A fájások be-beköszöntek, de kb 1,5 óra alatt sem rendszereződtek, csak erősödtek. Akkor még sétálhattam, labdán ülhettem. Megjött a szülésznő, bekötötte az oxit, hogy lássuk, mit produkál. Nem telt el sok idő, a fájások durvultak. Kezdett kiesni az idő, a tér, az emberek... Egyszer próbáltam labdára ülni, de nem bírtam ott maradni. Csak lefele bírtam nézni, levegőt venni még tudtam, de kifújni már alig. Négyszer kellett hánynom, abból egyszer sikerült, mert szülés előtt nem ehettem, nem ihattam. Azt hittem, hatalmas fájdalomküszöböm van, de nem! Császárt akartam, vagy meghalni!

Majd jött egy áldott mondat a dokitól: “van lehetőség EDA-ra”. Tudtam mi az, igyekeztem sokat tájékozódni mindennel kapcsolatban, tisztában voltam a kockázatokkal (amiről alá is irattak velem valamit), de csak nyögni tudtam, hogy “MINDEN JÖHET!!!".

A gerincközeli kis katéter bevezetése egy durva fájás közben... nem találok arra az érzésre szavakat... beadtak egy adagot... fél óra várakozás: SEMMI! Mégegy adagot: SEMMI! Fél óra múlva még egy adag... ééés eljött a hatás! Elvágták az összes fájdalmamat! Enyhe tolóingert éreztem, amikor elkezdték beadni, jeleztem is az orvosnak, aki azt mondta: mehet!

Így mire eljött a hatás, jött a kitolási szakasz... fájdalmat nem, de felső méhösszehúzódást éreztem, innen tudtam, mikor nyomjak. Óriási szerencsémre minden energiámmal tudtam a kitolásra összpontosítani, három nyomás alatt megszületett a “kis”babám, 4.190 grammal és 58 centivel (picit alábecsülték az előző napi UH-on azzal a 3.700 g-mal...). Vágtak-varrtak kívül-belül, és ebből sem éreztem semmit!

Mindent egybevetve, hiába nem háborítatlan, és elég futószalagszerű szülésem volt, hálás voltam érte mindenkinek. Fejben nagyon sokat segíthetünk azzal magunknak, ha nincs bennünk félelem, csak várakozás. Nekem hasznomra vált még a helyes légzéstechnika. Egy dúlához jártam tornára, tőle tanultam. Vajúdás közben lehetetlen szépen lélegezni, de ha annyi erőnk van, hogy odafigyelve szépen lélegezzünk, azzal is sokat segítünk magunknak és a babának is!

Itt elolvashatod, hogyan született a második babám!

 szulestortenetek_1_1.jpg

2015öt elsobaba uzsoki  termeszetesuton

A bejegyzés trackback címe:

https://szulestortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr6214088291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Írd Te is a blogot!

Egy hiánypótló blog, ahol a beküldött szüléstörténeteket tematizálva gyűjtjük össze, hogy könnyen megtaláljátok, amit a kerestek! Szüléstörténeteiteket a szulestortenet@gmail.com e-mail címre várjuk!

Facebook oldaldoboz