SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

TEMATIZÁLVA - szulestortenet@gmail.com

Minden a terv szerint
Tatabánya, Szent Borbála Kórház, 2018, első baba, természetes úton

Szerencsésnek mondhatom magam, mert az egész terhességem problémamentes  volt. Tekintve, hogy pajzsmirigyalulműködés és inzulinrezisztencia miatt kicsit nehezebb volt összehozni a babát, tartottam attól, hogy ezek a  terhesség alatt is gondot okoznak majd, de a semmiből rámtörő  fáradtságon kívül semmi tünetem nem volt. Még a pocakom se nőtt meg olyan egyértelműen. Ezt az is bizonyítja, hogy még 35 hetesen is többen félve kérdezték, hogy csak jól bevacsoráztam-e.

Szóval gyorsan teltek a hetek, fura mód abszolút nem féltem a szüléstől. Néha ugyan rámtört a “na bakker, ez a baba valahogy ki fog innen bújni” gondolat, de inkább voltam izgatott és kiváncsi, mint ijedt. Igen,  baromi kiváncsi voltam milyen szülni, milyen lesz majd a fájdalom, mikor fogom tudni, hogy itt az idő, hogy fog reagálni a férjem és persze,  milyen lesz az első gyermekünk.

Ezerszer végighallgattam a szakértőket és olvastam a tapasztalt anyukák sorait, hogy nem szabad előre elgondolni, mit hogyan szeretnénk, mert úgyis a sors alakítja, de azért titkon volt egy igazán irreális elképzelésem a dolog menetéről.

Tudniillik, apa külföldön dolgozik, de minden csütörtökön este 11-kor hazaér. Én augusztus 24-re voltam kiírva, ami egy pénteki nap volt, így aztán igyekeztem megbeszélni a pocaklakóval, hogy 23-án, csütörtök délután jelentkezzen ki, hogy este apával mehessünk szülni, hogy aztán a kórházban töltött idő hétvégére essen és apa a szabiját úgy tudja kivenni, hogy már otthon vagyunk.

Aztán úgy képzeltem, hogy mire beérünk a szülőszobára, már javában megy a buli, elindult a tágulás és már kapom is labdát, ami átsegít a maradék fájásokon. Persze gondoltam, ne legyünk naívak, fájni fog, de majd a jól begyakorolt légzéstechnika segít kontrollálni magam. A kitolási szakasznál pedig már megkönnyebbülve 1-2 fájás alatt, lehetőleg
gátvédelemmel születik meg a kislányom. Apa sír, anya is sír és persze még hajnal sincs.

Az igazság végül az lett, hogy hiába a nyár végi nagy hidegfrontoknak, kicsi lánykám olyan jól érezte magát odabent, hogy semmi sem történt a kiírt dátumig, így hétfön befektettek a kórházba. Napi 2 NST és áramlásvizsgálat, amik nem mutattak egész héten semmit. Pénteken kellett volna mennem főorvosi vizitre, hogy mi legyen. Kisasszonykám viszont mégis megkapta az üzimet, csak kereken egy héttel később.

Csütörtökön, látogatási idő végén, 6 óra tájékán kezdődtek a rendszertelen, de erős fájások. Este 10-ig még elcsevegtem a szobatársammal, de ő szólt már rám, hogy menjek, vizsgáltassam meg magam. Az NST akkor is rendszertelen fájásokat mutatott, persze, mert nekem nem felül fájt, hanem csak alul. De a doki megállapította, hogy 2 ujjnyira nyitva voltam, irány a szülőszoba.

11-kor be is vonultam, szóltam a családnak, apát még hagytuk pihenni. Éjfélkor 3 ujjnál burkot repesztettek, az NST még ekkor és ez után se mutatott fájásokat. Pedig voltak, egyre erősebbek. Kaptam labdát, igyekeztem nyugodtan lélegezni, megérkezett a férjem. Az ezutáni eseményekre nem emlékszem, mert fájások között aludtam, de az megmaradt, hogy a férjem zoknit húzott a lábamra, mert fáztam. De azt sem tudom a labdáról hogyan kerültem fel az ágyra. A fájásoktól kicsit bepánikoltam és kétségbeesetten kérdeztem a szülésznőt, hogy mennyi idő még. 2:20 volt, azt mondta szerinte 3-ra meglesz. Én meg számolgattam magamban, hogy az még 40 perc, akkor az már csak 20 fájás.

Szóval igyekeztem tartani a légzéstechnikát, nem volt egyszerű, de valóban sokat segített. Itt is kiesett sokminden, fel sem fogtam, hogy lehet nyomni, csak azt tűnt fel, hogy a szülésznő instruktál, hogy szemet becsuk, fejet felemel és levegőt visszatart. Ó, gondoltam magamban ezt olvastam, hogy ez már a vége. Szóval mindent beleadtam.
Olyannyira, hogy a baba hajas fejbőre már kint volt, mikor a szülésznő elsietett az orvosért, aki aztán “sajnos” nem ért oda időben, hogy vágjon. Következő fájásnál már kint is volt a feje és a szülésznő azt mondta, mostmár nyomjak mégegyet, akkor is ha nincs fájás. Így is tettem, megszületett a kislányom 2:48-kor. Azonnal a mellkasomra tették, apa sírt, én szóhoz se jutottam.

Pár perc múlva elvitték rendbe tenni, addig a doki tette velem ugyanezt. Első kérdésem az volt, hogy volt-e vágás. Nevetve közölte, hogy nem volt rá ideje, de most sincs sok dolga, nem kell varrni, nincs repedés és videóra kellett volna venni ezt az egészet, hogy oktatófilm legyen belőle.

Szóval a titkos elképzelésem bejött, 4 óra alatt, teljes gátvédelemmel épp csak egy héttel később csodálatos szülésem volt.

Te hogyan váltál szülővé?

Küldd el nekünk történetedet a szulestortenet@gmail.com e-mail címre, és mi feltesszük a blogra! 

szulestortenet_23.jpeg

tatabanya elsobaba termeszetesuton 2018nyolc

facebooklike.png

A bejegyzés trackback címe:

https://szulestortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr6114372941

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Írd Te is a blogot!

Egy hiánypótló blog, ahol a beküldött szüléstörténeteket tematizálva gyűjtjük össze, hogy könnyen megtaláljátok, amit a kerestek! Szüléstörténeteiteket a szulestortenet@gmail.com e-mail címre várjuk!

Facebook oldaldoboz