Első babánk váratlanul fogant meg, nem terveztük, de nagyon-nagyon örültünk neki. A terhességem sajnos nem volt zökkenőmentes, a 20. héttől kezdve minden hónapban kórházban feküdtem. Veszélyeztett terhes voltam, mert a méhlepény a méhszájon volt, így szigorú fekvésre voltam ítélve. Betartottam mindent, mégis elég erősen görcsöltem.
A 24. heti cukorterhelésen kiderült, hogy terhességi cukrom van. A vércukorszintemet diétával a megfelelő értékek között tudtuk tartani. Közben imádkoztam, hogy a 36. hétig kibírja a bentlétet a kisfiam. Eljött a 36. hét, amikor már mindent csinálhattam, elmúltak a görcsök és semmi bajom nem volt azon kívül, hogy akkora voltam mint egy ház és csak gurulva tudtam közlekedni.
Elérkezett a kiírt dátum, 2017.07.02. Még csak egy jósló fájásom sem volt. 07.03-án be kellett feküdnöm a kórházba a túlhordás és a terhességi cukrom miatt. 5 napig feküdtem bent mikor egy péntek reggelen már harmadszorra vittek le a szülőszobára oxitocinos terhelésre. Akkor megmondtam a szülésznőmnek és az orvosomnak, hogy én innen gyerek nélkül sehova nem szeretnék menni. Az orvosom megígérte, hogy mindent megtesz, így kaptam egy prosztin tablettát és oxitocinos infúziót, hogy elkezdjek tágulni és legyenek fájásaim. Jó 2 óra múlva hívtam a férjemet, hogy induljon a kórházba anyukámmal. 10 óra körül megérkeztek, nekem viszont semmi fájásom nem volt. Ezt a ctg is jelezte.
Dél körül elkezdtem sétálni, de a fájások továbbra sem akartak beindulni. Újra megvizsgáltak, szinte semmit nem tágultam. Visszatettek a CTG-re. Mivel elég gyenge volt a szívhang, gyorsan vissza kellett feküdnöm az ágyra és gyógyszert kaptam, amitől visszaerősödött. 14 óra körül megkaptam a beöntést, majd 15 órakor megvizsgált az orvosom, de még mindig csak fél cm-t tágultam, és fájásaim továbbra sem voltak. Az orvosom burkot repesztett, majd vártunk egy órát a következő vizsgálatig, de nem nyílt tovább a méhszájam. 16 óra után allergia tesztet végeztek, és tekintettel a terhességi cukromra és a túlhordásra a baba érdekeit szem előtt tartva császármetszést javasoltak.
Remegtem, amikor toltak be a műtőbe, mert soha nem műtöttek még, de már nagyon vártam a végét. Így született meg Dominik a ceglédi Toldy Ferenc Kórházban 2017.07.07-én 17 órakor, jó kis időpontot választva magának!
2017het elsobaba csaszarmetszes1
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
