2017. október 10-re voltam kiírva. A terhességem teljesen problémamentes volt. Nagyon vártuk már a nagy találkozást, de a fiatal úr úgy döntött, kéreti magát még egy picit. Eljött a betöltött 40. hét, de sehol egy jósló fájás, haskeményedés. Az orvosommal megbeszéltük, hogyha az eredményeim rendben vannak (napi CTG, kétnaponta UH), akkor legkésőbb 17-én beindítja a szülést.
16-án hétfőn elmentünk a szokásos vizsgálatokra, és találkoztunk az orvosommal is. Tudtam jól, hogy mi volt az utolsó dátum, mégis sokkoló volt hallani, hogy másnap szülünk.
17-én délután fél 2-kor kellett a szülőszobán jelentkeznünk. Félelem is volt bennem, de inkább izgultam az ismeretlen miatt. 15:40-kor burkot repesztett az orvos, majd oxitocint kötöttek be. Ettől enyhe fájásaim lettek, amiket még egész jól viseltem. Fokozatosan emelték az oxit, plusz kaptam egy lazító infúziót is, mert lassan tágultam.
18 órakor javasolta az orvosom az EDA-t, mert méhszáj lazító hatása van, plusz pihenni is tudtam mellette egy kicsit, ugyanis ekkor már elég kemény fájásaim voltak. 19:30-kor jött az anesztes, az epidurál megváltás volt. Sokáig nagy esély volt a császárra, így mindig kaptam 30-40 percet, ami után vagy az orvos, vagy a szülésznő vizsgált meg, hogy lássák, hogyan is haladunk.
Az utolsó kitűzött időpont 22 óra volt annak eldöntésére, hogy sikerülni fog-e a szülés természetes úton, vagy császározni kell. Szerencsére jól haladtunk, így emelték még az oxitocin adagot, és már nem kaptam epit. Az ezután következő 30 perc pokolian nehéz volt. Iszonyú erős fájások mellett kellett egyik oldalamról a másikra forognom, és oldalanként 5-5 fájást kivárni. Viszont ez hozta meg a sikert.
A párom 22:43-kor írta meg a családnak, hogy szülünk, Máté 22:50-kor felsírt. Életem legszebb pillanata volt, amikor rám tették, és megpillanthattam. Így, lassan 8 hónap után is könny szökik a szemembe, ha erre gondolok.
A párom végig velem volt, együtt élhettük meg ezt a csodát! Amikor megpillantottam a gyermekemet, akkor jött az "érte megérte" érzés.
Röviden és tömören, csodálatos élmény maradt a szülésem. Annyit még hozzátennék, hogy használtunk Gynotal gélt. Hogy ennek köszönhető-e, vagy sem a gyors szülés, nem tudom. De legközelebb is ugyanígy teszünk.
Azoknak, akik még előtte állnak, kívánom, hogy ugyanígy tekintsenek majd vissza erre a napra!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
