SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

Első kisfiammal 2016. június 4-ére voltam kiírva. Június 3-án pénteken még főztem, este lementünk a férjemmel vásárolni. Jól voltam, semmi jelét nem éreztem, hogy másnap szülni fogok. Ráadásul az orvosom is, akihez aznap még vizsgálatra kellett mennem, mert elutazott a kiírásom napján, közölte, hogy itt bizony holnap nem lesz szülés. Ezt látja a vizsgálatok alapján. Gondoltam magamban, hát lesz, ami lesz.

Késő este kerültem ágyba. Reggel ki kellett mennem wc-re, mert a hólyagom már nem úgy működött, mint a terhesség előtt… Miután felálltam a wc-ről észrevettem, hogy éppen távozóban van a nyákdugóm. Nagyon boldog voltam, hittem abban, hogy ma végre megláthatom a kisfiamat. Örültem, hogy megszabadulhatok attól a nagy tehertől, mert hatalmas pocakom lett a várandósságom végére. Ébresztettem a férjemet, szóltam neki, hogy készüljön úgy, hogy ma szülni fogunk.

Azt tudni kell, hogy az autónk még nem állt készen arra, hogy leutazzunk a 40 km-re lévő kórházba (Szekszárd,  Balassa János Kórház). Előszedtem a már 3 héttel ezelőtt összekészített táskámat, és belepakoltam amire még szükség lehet. Ezután elmentem zuhanyozni, hátha elmúlik az akkor még enyhe görcs, de nem múlott, így már biztosra vettem, hogy ma megérkezik a kisfiam. A férjem ekkor már az autó összeszerelésén dolgozott a tőlünk pár 100 m-re levő garázsunkban. Dél fele hívtam, hogy pizzát kell rendelni, mert nem fogok tudni főzni: egyre erősödtek a fájásaim de még mindig elviselhetők voltak.

Anyósom is átjött délután, izgultunk együtt, hogy mi lesz, mikor kell elindulni. 4 óra körül már igencsak erősödtek a fájások. Ekkor hívtam a férjem, hogy jöjjön haza, mert lassan szeretnék elindulni a kórházba. Mikor hazaért, összekészült ő is, és 6 óra felé elindultunk. Addigra már jó kis fájások voltak, gondoltam, ha ilyen lesz azt kibírom majd, de tévedtem. :D

7 óra előtt nem sokkal megvizsgált az akkor ügyeletes orvos, mert az én drága doktor bácsim elutazott, itt hagyott magamra, köszönet neki utólag is, hogy ilyen rendes volt... Két ujjnyira voltam kitágulva akkor. Az orvos mondta, hogy várunk még egy kicsit, hogy jobban kitáguljak, addig sétáljak, lépcsőzzek. Így is tettem. Mindeközben a férjem halál nyugalomban pizzát rendelt magának... felkészült az éjszakára... :D

9 órakor ismét egy vizsgálat következett. Ekkora már 3 ujjnyira voltam kitágulva. Az orvos közölte, hogy kapni fogok egy beöntést, majd fürödjek le, és feküdjek fel a szülőszoba ágyára. Majd 10 órakor burkot repesztett. Innentől kezdődtek az igazi kemény fájások.

Szerencsére végig minden rendben zajlott, viszont mivel a baba nem haladt megfelelő tempóban lefelé a szülőcsatornán így vákuumos szívófogóval segítették a világra jövetelét. Gátmetszés is történt - nagy szomorúságomra, mivel ez nagyon megnehezítette a felépülésemet.

Kisfiam 2016. június 5-én 20 perccel éjfél után született meg egészségesen, 3800 grammal és 56 cm-rel. A kórházban 4 napot töltöttem. Jó élményeim nem igazán vannak, így erről már inkább nem számolnék be, a lényeg, hogy 4 nap után hazamehettünk és életet adtam egy egészséges kisfiúnak, aki ma már 2 éves.

  elsobaba 2016hat termeszetesuton szekszard