SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

A szülésig vezető út nem mindig van jó szándékkal kikövezve...

Mi történik akkor, amikor eldöntitek, hogy ráléptek az otthonszülés rögös útjára? Először is, még a legközelebb állóktól is megbélyegzésre számíthattok, hogy nem vagytok normálisak, csak is rosszat akarhattok a gyereknek, felelőtlenek vagytok.... Miért nem gondoltok a következményekre?

Válaszom: van egy egészséges anya, egy egészséges magzat, és egy problémamentes várandósság. Ebben az esetben miért ne lehetne megpróbálni, hiszen a tervezett otthonszülések csak egy része ér véget ténylegesen otthon. Nyilván van, aki nagyobb biztonságban érzi magát a kórházban (bár statisztikailag ez nem bizonyított! forrás), és ő ott fog szülni. De attól mi még nem vagyunk rossz emberek, hogy másként szeretnénk megélni a szülés minden mozzanatát.

Nem, nem akarunk rosszat se az anyukának, se a babának, senkinek. Éppen ellenkezőleg azt szeretnénk, ha a kicsi nem valamilyen drasztikus beavatkozás eredményekét, idő előtt, netán sérülésekkel jönne a világra. Az anya pedig nem maradandó lelki, esetleg fizikai sérülésekkel adna életet a gyermekének. Ebből sajnos hallottunk elég sokat a felkészítő alkalmával. Hozzá kell tenni a mi első szülésünk nem volt rossz, vagy traumatikus élmény, de az, hogy másként is meg lehet élni, az vonzott engem is. A szülésnek bizony vannak lelki oldalai is, amik nagyban befolyásolják a szülés/születés minőségét, esetleg kihatnak az egész életre (lásd: Dr. Varga Katalin).

De mi van ha, történik valami? Jellemző kérdés, aggódást feltételez. Válasz: azért lesz jelen két bába, azaz szülésznő több száz levezetett szüléssel a háta mögött, hogy segítsen. Vagy ha úgy alakul lássa meg az intő jeleket, és jelezze, hogy bizony most nincs mese, be kell menni a kórházba. De itt vissza kell kérdezem; mi van azokkal a szomorú sorsú anyákkal (15 édesanya!), akik a kórházi szülés közben, vagy a félrekezelésnek köszönhetően haltak meg 2015-ben? Nem beszélve a csecsemőhalandóságról (pl.: 2017-ben 330 csecsemő halt meg! forrás)... Hiszen ott volt a segítség... De ezek a sajnos nem érik el az emberek többségének ingerküszöbét, vagy éppen a kórház és az orvos összezár, védik egymást, nem kap publicitást... De az, hogy mi otthon tervezzük a szülést az kiveri a biztosítékot... Szerintem viszont egy haláleset is sok akkor, ha éppen születésről lenne szó!

És ebből következik a felelősség kérdésköre is (bár egy jogász biztos máshogy látja...). Sokat beszélgettünk erről itthon. Arra jutottam, hogy igenis ebben az esetben MI vállaljuk a következményeket, ha van, mert mi választottuk a szülésnek ezt a módját. Igen, ebben az esetben nagyobb a rizikó, de a tetteinkért felelősséget kell vállalni (tegyük hozzá, ez igen ritka, az élet bármely területén – lásd az első szülésünket), és mi ezt boldogan vállaltuk is. Csak egy újabb link az érthetőség kedvéért. (11 perces interjú Geréb Ágnessel szült édesanyával, mindenképpen nézd meg!)

Akik felelőtlenséggel vádolnak sokszor vajmi keveset tudnak az otthonszülésről (törvényi háttérről, vagy a választás miértjéről), csak fél információkkal, vagy még azzal sem rendelkeznek. És ennek alapján elítélnek... sőt teljesen ismeretlenül is rossz szülőnek titulálnak! Higgyétek el, hogy sokat kell rá készülni, mi is ezt tettük. Főleg a feleségem, beleásta magát, tisztában volt/voltunk azokkal a problémákkal, amik jelentkezhetnek, és azzal, hogy erre milyen válaszok adhatók. Vállalva azt is, hogy ha kell, akkor indulás a kórházba, hogy biztosan világra jöjjön a gyermek.

Kérdezem én hány anya olvas utána ezeknek a dolgoknak, és mondja azt a doktornak bent a kórházban, hogy nem kívánok élni ezzel és ezzel a beavatkozással? Hány anya hagyja magát sodorni a doktor kénye-kedve szerint? Szóval, sajnos mindig lesz olyan, aki rosszallóan néz majd rátok. Ki kell őket zárni a rendszerből, nem szabad velük foglalkozni, mert a szülés során az általuk generált negatív energiák gátolhatnak. Csak az Anya, a gyermek és a szülést kísérők pozitivitása fontosak.

Miért működik külföldön és itthon miért nem?

Az otthonszülést Magyarországon rendelet szabályozza 2011. óta. Tehát 7 éve legálisan lehet otthon szülni. A kollégáim jó része, amikor gratuláltak, és szóba került fogalmuk se volt róla, hogy ez törvényes módon zajlik-e. A jogalkotó a rendelettel a törvényes lehetőségét megteremtette az otthonszülésnek, de sajnos a hozzá tartozó feltételrendszert nem rögzítette, nem szabályozza teljes mértékben!

Sajnos ez sokakat elriaszthat. Ahhoz tudnám hasonlítani a rendeletet, mintha egy 18. századi Afrika térképet nézegetnénk. A kontinens határait élesen látjuk, ugyanakkor a belsejében hatalmas fehér foltok éktelenkednek. Véleményem szerint az otthonszülés orvosi ellátásával van a legnagyobb probléma, akár a nőgyógyászati, akár a gyermekorvosi szolgáltatást nézzük.

Az orvosok jól felfogott érdekük miatt érthető miért nem támogatják, hogy ez a tisztán, borítékban érkező jövedelem kikerüljön más kezébe. Ugyanakkor – visszakanyarodok az első szüléshez – ha baj van, azt mondja, „nem vállalom a felelősséget a természetes úton való szülés esetén”. De a markát tartja... Félreértés ne essék, nem vagyok orvos ellenes, de a pofátlanság határán túl van, amikor azt mondja Dr. X.Y.: nálam ennyi Deákért lehet szülni. MI VAN??? És ha nincs rá, akkor kinél/hol szüljön az illető, ha normális ellátást akar – tisztelet a kivételnek azon kórházak esetében, ahol nem lehet így szülni. Meddig tartjuk fent ezt a rendszert...?

A gyerekorvosok esete más. Az otthonszülés rendszere a következőképpen működik. Vállaljátok, elmentek egy szolgáltatóhoz, akinek működési engedélye van, szerződést köttök és várjátok az eseményt. Működési engedély akkor adható, ha a szolgáltató szerződésben áll neonatológus gyakorlattal rendelkező gyerekorvossal. A mi vidéki szolgáltatónk pesti orvossal áll kapcsolatban. Szóval mintegy 300 km-re vagyunk egymástól. A csavar itt jön: a rendelet szerint a szülés után 24 órával látnia kell az újszülöttet a dokinak, akit a szolgáltató biztosít. Ezt mindenki belátja, hogy 300 km-ről abszurdum. Ő nem tud kijönni, így helyette kijöhet más gyerekorvos is, aki megnézi a picit.

De ilyen orvost keresve sem találtunk (aki kijött korábban a környéken lévő otthonszüléseknél, azt a kollégája feljelentette az ÁNTSZ-nél. No komment!), mondván a szolgáltató biztosítja. Emiatt elég frusztrált volt az utolsó másfél hónapunk. Így nem maradt más lehetőség, mint a kórházba bemenni, és ott megvizsgáltatni. De erről már írtam, szerencsésen végződött. 

Véleményem és javaslatom is van – bár kisember vagyok én ehhez. De hátha elindul valami.
Vélemény: a szolgáltató kijátszotta azt a kiskaput, hogy a rendelet nem szabályozza, hogy a működési körzetében legyen a vele szerződésben lévő gyerekorvos. Így akár lehet Szegeden is az orvos, ha a szolgáltató Szombathely körzetében kísér otthonszüléseket. Az a doki biztos nem megy ki 24 órán belül, sőt inkább soha. A szolgáltató ezáltal minket is kissé megvezetett.
Ugyanakkor, ha nem lenne papíron ilyen orvosa, akkor működni sem működhetne... mi meg mehettünk volna szülni a kórházba. Szóval cseberből, vederbe. Senki sem jár jól...
Javaslatom: a törvényalkotónak mihamarabb rendeznie kellene azokat az anomáliákat, amik az otthonszülést övezik. Ezen felül emelje törvényi erőre a jogszabályt. Érdemes körbenézni külföldön, hogy ott hogyan működik ez a történet.

Ausztriában a várandósokat az első alkalommal megkérdezi a nőgyógyász mit választ: 1. Otthonszülés; 2. Kórházi ambuláns szülés (csak szülni megy be az édesanya); 3. Kórházban szül – bent marad pár napig. De még számtalan nyugati példát lehetne felsorolni, ahol működik a rendszer (mondjuk ezekben az országokban nem is úgy tekintenek az otthon szülőkre, mint rendszerellenesekre). Érdemes lenne néhány dolgot átvenni, bár amíg ilyen erős az orvos lobbi nyilván nem lehet, vagy sokkal nehezebb keresztül vinni azokat a változtatásokat, amik a szülés/születés minőségét akár az anya, akár a baba szempontjából előre viszik.

Hogyan lehetne megnyugtatóan rendezni a gyerekorvos dolgot? Mint kívülálló, de mégis szereplő a következők jutottak eszembe:
- A jogalkotó határozza meg és tisztázza, ki mehet ki az újszülöttet megvizsgálni!
- Lehetőségek:

• a (bába)szolgáltatók csak és kizárólag a működési körzetükben köthessenek szerződést, olyan orvossal, aki jogosult az újszülött ellátására, és ha kell ténylegesen ki tud menni.
• a jogalkotó rendelje hozzá a választott házi gyerekorvost az otthonszülés utáni vizsgálathoz, hiszen később is ő lesz az, aki a gyereket ellátja.
• megyei jogú városonként jelölje ki az ügyeletes gyerekorvost, aki az otthonszülésekhez ki tud menni 24 órán belül. (Egyelőre nincs olyan mennyiségű szülés, amit ne lehetne akár az ügyelet keretében megoldani, hiszen a vizsgálat a papírmunkával sem több kb. 15 percnél!)

Normális esetben az egész cselekménysornak a szülést követő 3. napon van vége a papírok kitöltésével. És jöhetnek azok a vizsgálatok, oltások, amiket a kórházban születetteknél még ott bent elvégeznek, ebben az esetben azonban nem tudnak. Úgyhogy van még pár körünk, de így is megérte! 

Végszó

Ez az írás nem azért született, hogy bárkit meggyőzzön az otthonszülés biztonságáról, kényelméről, vagy szépségéről. Csak leírtam, az otthonszüléssel kapcsolatos gondolataimat, érzéseimet, tapasztalataimat. Ha ezzel segítek bármelyik férfitársamnak abban, hogy kicsit nyitottabb legyen ebbe az irányba az már csak hab a tortán. Továbbra is azt gondolom, hogy aki a kórházban érzi magát nagyobb biztonságban az ott szüljön. Ugyanakkor kérem, hogy ne ítélkezzen azok fölött, akik valamiért a szülésnek ezt a formáját választják, mert nem tudhatják, mi lehet az indok!

Nyilván van olyan helyzet, ami igényli a beavatkozást, az orvosi segítséget. Én nem ezt utasítom el, hanem azt az orvosi szemléletet, amely a természetes folyamatokat mindenáron irányítani akarja a szülés során. Erre ugyanis egy normál szülésnél nincs semmi szükség! De mindez addig nem fog megváltozni, amíg az egészséges szülő nőre az orvosok betegként tekintenek!

Azt hiszem, hálával tartozom a feleségemnek, hogy ebbe a dologba ”belerángatott”. Ő nagyon bátor és eltökélt volt, de kellettem hozzá én is, aki eleinte ellenezte a dolgot. Nyilván az is számított, hogy olyan kapcsolatban élünk, ami ezzel a csodás eseménnyel még inkább megerősödhetett. Kellett mindkettőnk részéről a nyitottság, az elfogadás, és a másikba vetett mérhetetlen bizalom. A kitartás, ami nélkülözhetetlen ezen az úton, és ami a fent leírtakon keresztülmenve még inkább összekovácsolt bennünket.

Nem gondolom azt, hogy erre minden férfi alkalmas, és biztos, hogy nem ugyanúgy éli meg a szülést, és az odáig vezető utat, mint én. Ettől ők még lehetnek jó édesapák, szerető, támogató férjek. Még jobbak is, mint én!

Egy a lényeg kedves férfitársaim, édesapák: becsüljétek meg azt a nőt, szeressétek, álljatok mellette a végsőkig és hordozzátok a tenyereteken, aki gyermeket hoz a világra nektek!

Kedves Picilány!
Köszönöm, hogy vagy nekem! Köszönöm, hogy bíztál bennem, illetve abban, hogy melletted fogok állni! Köszönöm, hogy lehetőséget adtál rá, és megmutattad, hogy ezt a misztikumot, ketten ilyen módon is meg tudjuk élni!
Nagyon Szeretlek!

Egy otthon született kisfiú Édesapja
2018

2018nyolc termeszetesuton masodikbaba otthonszules