SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

TEMATIZÁLVA - szulestortenet@gmail.com

Ki tette ide már megint ezt az életlen ollót?!
Budapest, Bajcsy-Zsilinszky Kórház, 2009, első baba, természetes úton

Első terhességem nagyon nehezen indult: az első három hónapban állandóan émelyegtem, a második trimeszterben pedig az állandó hangulatingadozásaimmal borítottam ki mindenkit, aki közel állt hozzám. A harmadik trimszeterben a hangulatingadozások mellett már az állandó vizelési ingerrel és kialvatlansággal is küzdöttem. Nagyon vártam hogy vége legyen. Be kell vallanom: utáltam terhesnek lenni.

2009. május 21-ére voltam kiírva, de mivel a méhszáj nagyon hamar elkezdett kinyílni, pihennem kellett, nehogy idő előtt megérkezzen a kislányom. Május 13-án délelőtt találkozóm volt a védőnőmmel, aki CTG-t is csinált. Közölte, hogy hát itt még biztos nem lesz baba egy darabig.

Hazamentem, lift híján fellépcsőztem a 4. emeleten lévő lakásunkig. Egész nap furcsán éreztem magam, mintha fájdogálna a hasam, de aztán elmúlt és újra fájt és elmúlt. Aztán kora délután elkezdtem írogatni a fájásokat, 10 percenként jöttek. A férjem dolgozott, szóltam neki, hogy jöjjön haza és menjünk a kórházba, mert nekem bizony fájásaim vannak.

Délután 3 óra körül értünk a kórházba, ahol az ügyeletes rámnézett és flegmán közölte, hogy nem így néz ki az, aki szülni fog, merthogy én még egyenes jártam és tudtam beszélgetni. Azt mondta, menjek haza, mert így napokig bent fogok feküdni a kórházban. Kétségbe estem, hogy ha ez nem a szülési fájdalom akkor az milyen lesz??? Én már nagyon intenzívnek éreztem ezeket a fájásokat is, csak én soha nem hagyom el magam.

Hazafelé újra felhívtam a fogadott orvosomat, hogy engem bizony hazaküldtek. Azt mondta akkor menjek vissza, ha stabil 5 perces fájásaim lesznek. Így hát a fájásaimmal együtt otthon maradtam, párom visszament dolgozni, gondolván, ebből úgysem lesz még baba. Anyukám azért átjött hozzám. Együtt mértük az időt. 5 perc, 7 perc, 6 perc, újra 5 perc. Nem voltak stabil 5 perces fájásaim. Kínlódtam, vergődtem, elegem volt már az egészből, két fájás között elaludtam, fáradt voltam. 

Este 9 körül lehetett, amikor szóltam anyukámnak, hogy nekem ki kell mennem WC-re. Anyukám résen volt és közölte, hogy ő most hívja a dokimat mert ennek a fele sem tréfa. Elvégeztem a dolgomat, addigra anyum beszélt az orvossal és apukámmal, hogy jöjjön értünk. Közben a férjemet is újra hívtuk, hogy induljon a kórházba mert megyünk mi is.

Apukám még próbált viccelődni velem, én meg kishíján elküldtem melegebb éghajlatra. Beültem a kocsijába és abban a pillanatban éreztem hogy tolnom kell. Megijedtem! Úristen, mi ez?! Hamar beértünk a kórházba, addigra már az éjszakai ügyeletes orvos vizsgált meg, aki közölte hogy késlekedés nélkül azonnal vetessenek fel az osztályra mert itt mindjárt baba lesz. Akkor jött az egész szülés legfájdalmasabb része: a szülésznő utasítására vissza kellett tartanom a tolófájást. 

Vártuk a dokimat. Nagyon szenvedtem, de akkor is le voltak döbbenve a körülöttem lévők, hogy ők még nem láttak senkit mosolyogva és beszélgetve szülni. Végre megjött a dokim, 3 piros lámpán ment át, beöltözni sem volt ideje, rohant, ráadtak valami köpenyt és végre jöhettek a visszatartott tolófájások. Egyszer csak nyiszatolást hallok, majd az orvosom teszi fel a következő kérdést: ki tette ide már megint ezt az életlen ollót?! Na igen! Éppen a gátamat akarta átvágni, csak hát az olló nem vágott, úgyhogy szanaszét repedtem. Ami akkor még nem is fájt, viszont a szülés éjszakáján egy pillanatot sem aludtam, akkor már annyira. Az egész szülés nem fájt annyira, mint utána a repedés.

3 tolás után a lányomat úgy kellett elkapni, mert ő nagyon gyorsan jött kifelé is. 22:30-kor értünk a kórházba és 22:57-kor megvolt az én gyönyörű kis csodám. Ez volt az én viharos első szülésem. Akkor még nem gondoltam, hogy ezután még kétszer is át fogom ezt élni. :)

Küldd el nekünk is Te is szülése(i)d történetét!

szulestortenet@gmail.com

szulestortenet_13.jpgelsobaba 2009kilenc bajcsy termeszetesuton

facebooklike.png

A bejegyzés trackback címe:

https://szulestortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr4214319643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Első mohikán 2018.10.26. 11:12:31

Szerencsés vagy, hogy ott voltak neked a szüleid, különösen édesanyád a legnehezebb pillanatokban. Nekünk sajnos nem éltek már, amikor a kisfiunk világra jött, nem érték meg az unokájukat, pedig nagyon várták. Szomorú volt így szülni, hogy nem lehetett a párommal az anyukája és nem oszthattuk meg velük sem az aggodalmainkat, sem az örömünket.
De azért remélem, hogy odafentről látták, hogy milyen csodaszép és különleges kisunokát csináltunk.
Jó egészséget nektek mindhárom kölyökhöz!

Írd Te is a blogot!

Egy hiánypótló blog, ahol a beküldött szüléstörténeteket tematizálva gyűjtjük össze, hogy könnyen megtaláljátok, amit a kerestek! Szüléstörténeteiteket a szulestortenet@gmail.com e-mail címre várjuk!

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása