SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

Első kisfiammal 2017. július 25-re voltam kiírva. A terhesség nagyon szépen zajlott, bár terhességi cukorbetegségem lett, ami miatt diétát kellett tartanom, de talán ennek is volt köszönhető, hogy a végére nem híztam sokat. Iskolatitkár vagyok és június 15-ig dolgoztam, ekkor 34 hetes terhes voltam, nagyon jól bírtam a munkát, minden fáradtság nélkül. A pocakom sem volt túl nagy, félidőig nem is látszott.

Aztán 2017. június 23-án, pénteken, a háziorvoshoz mentem kontrollra, ahonnan magas vérnyomás, vizesedés és vizeletben lévő fehérje miatt azonnal a Pécsi kórházba utaltak be terhességi toxémia gyanújával. Sírva hívtam fel a férjemet, hogy jöjjön értem a dokihoz, telefonban semmit sem tudtam mondani neki. Még csak egy hete voltam otthon, előző nap jött meg a bababútor, a babaszoba épp festés előtt állt, nem volt kórházi csomagom sem... Gyorsan bevásároltam azt ami eszembe jutott így hirtelen, majd a férjemmel és anyukámmal együtt elmentünk Pécsre (autópályán 130 km). A dokim is pécsi volt.

Mikor felvettek az osztályra akkor is magas volt a vérnyomásom. A babát is megvizsgálták, vele minden rendben volt, 35. hetes terhes voltam, 2.700 g-ra saccolták aznap a súlyát. Gondoltam, bent leszek majd 1-2 napot, beállítják a gyógyszert és mehetek haza. Sajnos nem így lett. Csak teltek a napok, de az eredményeim nem javultak. Nem értették, hogy miért, mivel nem szédültem, nem voltam rosszul, sőt még a dokik meg is jegyezték, hogy mivel nem nagyon híztam, így még arra sem foghatják a magas vérnyomást. A férjem minden nap munka után leutazott hozzám, mégis nagyon nehezen viseltem a kórházi tartózkodást, minden nap sírtam, hogy én haza akarok menni. Semmi nem volt még kész otthon, minden a férjemre maradt, aki miután tőlem hazautazott, esténként még bútort szerelt, festett, babaruhát mosott... 

A kórházi napok unalmasan teltek, az volt az egyetlen jó bennük, hogy minden nap megnézték a babát, így minden nap láthattam és hallhattam a szívverését. Nagyon meleg volt, csak ventillátorokkal tudtunk enyhíteni kicsit a levegőn, minden kismama szenvedett. Azt nem is mondom, hogy a terhességi cukrosoknak rémes volt a koszt, alig kaptunk valamit, az is minden fantáziát nélkülözött, 2-3 nap alatt 2 kg-ot fogytam. Aztán már majdnem eltelt egy hét, 2017. június 29-e, csütörtök volt, amikor megbeszéltük a férjemmel, hogy aznap nem jön, mert délelőtt tárgyalásokra kell mennie, nagyon hosszú napja lesz. De pénteken majd leutazik és megpróbálja rábeszélni az orvost, hogy legalább a hétvégére hadd menjek haza. Aznap délelőtt próbált hívni anyukám, a húgom is telefonon, de nem értek el, a férjemet hívták fel, aki megnyugtatta őket, hogy biztos vizsgálaton vagyok, ezért nem vettem fel. De nem így történt...

2017. június 29-én délelőtt 9 és 10 óra között rohamot kaptam a magas vérnyomásom miatt (kb 200-as volt), amit ismét kihangsúlyozok, egyáltalán nem éreztem. Ezért 10 órakor sürgősségi császárra toltak be. Pont a dokim volt ott, akinek akkor egy másik programozott császára lett volna. Így 10:23 perckor, 3.260 g-mal és 47 cm-rel megszületett Benett kisfiam, 36. terhességi hétre. Makkegészséges volt, csak a cukra volt picit alacsony, de még aznap rendeződött neki. Sajnos nem emlékszem semmire arról a napról, csak arra, hogy megmutatták, én mondtam, hogy gyönyörű. Megkérdezték, hogy fogják hívni a babát, és hogy hogy vagyok, erre annyit mondtam: királyul. :)

A műtét után, még kábult állapotomban felhívatták velem a férjemet, de én nem is emlékszem, hogy beszéltem vele. Férjem elmondása szerint csak annyit tudtam a telefonba mondani, hogy: „Hát megszületett". Majd átvette egy orvos a telefont és elmondta, hogy sürgősségi császármetszés történt, de már mindketten jól vagyunk. Többet nem mondtak neki. A férjem ekkor azonnal kocsiba ült és száguldott hozzánk a kórházba. A dokimat már nem érte el telefonon, a műtét után aznap már szabadságon volt 1 hétig. Az intenzív osztályon telefonon nem adtak felvilágosítást, így azzal a kevés információval kellett beérni, amit korábban kapott. Ezt mondjuk utólag nehezményezem, hogy délelőtt 10-kor történt a műtét és a férjemet csak délután 2-kor hívták fel, pedig mikor az osztályra felvettek őt adtam meg, mint hozzátartozót, akit értesíteni kell. 

Aznap mikor a férjem lejött hozzánk még egy rohamot kaptam 200-as vérnyomással az intenzív osztályon. A férjemet kiküldték, míg elláttak engem. Addig ő megnézhette a babánkat a koraszülött osztályon. Benettnek minden értéke rendben volt, így másnap már a csecsemő osztályra helyezték át. Sajnos én még 3 napig az intenzív osztályon voltam, de minden nap felhozták hozzám Benettet az etetés után, így napközben szinte végig együtt lehettünk. Aztán még 4 napot a gyermekágyas osztályon töltöttem, mert a vérnyomásom nem akart javulni, ekkor már végig együtt voltunk a babával. 

A kórházban megindult a tejem, fejtem, de nem adhattam oda a babának, mert erős gyógyszereket kaptam. Tápszert kapott, de nagyon ügyesen evett, ő is már nagyon haza akart jönni. Aztán végre 1 hét után hazaengedtek minket, ekkor már rendeződni látszott a vérnyomásom, de tudtam, hogy csak itthon fogok teljesen meggyógyulni. Még mindig nagyon meleg volt, már közelítettek az értékek a 40 fokhoz. Itthon persze egyből rendeződött a vérnyomásom, ami azóta is jó. A cukrom is szépen visszaállt. És ami a legjobb, hogy 1-2 hét alatt szépen át tudtam szoktatni a kisfiamat a tápszerről az anyatejre, miután kiürültek a szervezetemből a gyógyszerek, így 100%-os anyatejes baba lehetett. Azóta már eltelt 1 év, és még mindig szopizik. Egészséges, mosolygós, nagyon aktív baba, akin a legnagyobb szerencsére meg sem látszik, hogy a szülei micsoda izgalmakon mentek át az alatt az 1 hét alatt.

 2017het elsobaba csaszarmetszes pecs