SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

2017 márciusában tudtam meg, hogy babát várok. Lévén szó első gyermekről, hatalmas izgalom lett úrrá rajtam, el sem tudtam képzelni, hog fog alakulni családként az életünk. Tudtam, hogy ezentúl jobban oda kell figyelnem az életmódomra. Mivel asszisztensként gyermekek között iskolában dolgoztam, bennem volt a félelem, hogy elkaphatok valamilyen fertőzést. Szerencsére nem így lett. Hála az égnek, a terhességet nagyon jól viseltem rosszullét és hányinger nélkül.

2017. november 20-ára voltam kiírva. November 11-én este szokatlan érzésem volt. Másnap hajnalban elkezdett szivárogni a magzatvíz. Irány a kórház! Hajnali fél 3-ra értünk be a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházba. A baba fekvése fejvégű volt, így sima szülésre készültünk. Felvették az adataimat, befektettek a vajúdóba, megkaptam a branülömet.

Eljött a reggel 8 óra, de a fájások nem indultak be, a méhszáj is csak 1 ujjnyira tágult. 10 órakor már éreztem gyenge fájásokat. Mivel alig haladtak az események, délben a fogadott orvosom felajánlotta, hogy megcsászároz, enélkül akár másnapig is szenvedhettem volna. Tartottam tőle, mégis belementem. Azt a halál közeli élményt senkinek nem kívánom, mikor vártam hogy betoljanak a műtőbe! Nagyon féltem, főleg azért, mert senki nem lehetett bent velem.

Végül 12 óra 36 perckor megszületettem a kislányom, Norina Izabella 3100 g-mal és 51 cm-rel. Hihetetlen érzés, mikor először megpillantja az ember a gyermekét, akit 9 hónapig hordott a pocakjában, mégsem tudta elképzelni, hogy milyen is lesz!

Nagyon hálás vagyok az orvosomnak, fantasztikus szakember! 7 hónapos a kislányom, mégis a mai napig rendszeresen gondolok vissza a szülésre, szinte el sem hiszem, hogy anyuka lettem. Mert ez egy csoda, az én kis csodám!

2017het elsobaba csaszarmetszes1