SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

Este 9 óra körül furán kezdtem érezni magam. Elmentem zuhanyozni, hátha jobb lesz. Fél 10 után nem sokkal megkezdődtek a fájások. Elkezdtem mérni őket, amihez alkalmazást töltöttem le a telefonomra. Az első fájásom 4 perces volt, aztán egy 2 perces következett. Ettől kicsit megijedtem, és elindultunk a kórházba. Elég rendszertelenek voltak a fájásaim (5 perc, 2 perc, 4 perc...)

Fél 11 körül értünk be a Szent Margit Kórház szülészetére. Ott egyből CTG-t csináltak, majd megvizsgáltak és mondták, hogy maradok szülni. Szóltak apukának, hogy menjen a cuccokért (amik összekészítve a kocsiban voltak). Átöltöztem és bekísértek a szülőszobába, ahova apuka is jöhetett velem. Ott ismét rákötöttek a CTG-re, ami addig rajtam volt amíg be nem indultak a tolófájások. Rögtön az elején felajánlották az epidurális fájdalomcsillapítást. Akkor még nem kértem, mert még nem voltak olyan erősek a méhösszehúzódások. Később, amikor szükségét éreztem a fájdalomcsillapításnak, akkor kötötték be az infúziót és szóltak az orvosomnak, hogy jöjjön beadni az epidurált.

Miután megkaptam, annyira "elmúltak" a fájásaim, hogy aludni is tudtam. Kaptam közben oxitocint is, mert rendszertelenek voltak a fájások. Nem folyt el a magzatvíz, így burkot kellett repeszteni, ami teljesen fájdalommentes volt.

Reggel negyed 7 körül azt éreztem, hogy sürgős dolgom lenne a WC-n. Mivel infúzióra voltam kötve, ezért a párom ment és szólt a szülésznőnek. Kiderült, hogy az érzésem a kitolási szakasz kezdetét jelentette, fél 7-kor be is indultak a tolófájások. Egy aranykezű szülésznő volt ügyeletben, aki nagyon sokat segített.

2018.04.24-én 7:17-kor megszületett kislányom Norina. Amikor kibújt, nem sírt fel, de megnyugtatott a szülésznő, hogy nincs semmi baj. Azóta már "megtanult" sírni életem szerelme.