SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

TEMATIZÁLVA - szulestortenet@gmail.com

Rutinszerű volt a szülésem, mégis egy hónapot töltöttem kórházban
Zirc, Erzsébet Kórház, 1999, első baba, természetes úton

Távoli emlék már, mégis minden pillanatát átérzem. Emlékszem, milyen izgatottan vettem a teszteket, vártam, hogy megfoganjon egy kis élet odabent. Mindezt titokban, mert 17 évesen, kollégistaként nem mindenki álmodik gyermekáldásról. Karácsonykor bejelentettük az eljegyzést, szilveszterkor a terhességet. A nagymamám összeomlott, szíve vágya volt, hogy főiskolára menjek, anyukám pedig választás elé állított: vagy abortusz, vagy költözés. Másnap költöztem. (Egy év múlva hármasban újra otthon laktunk).

Így tehát egy izgalmas, de számomra felhőtlen várandósságot követően az első gyermekemet 18 évesen (illetve egy hónappal korábban) szültem a Zirci Erzsébet Kórházban, ahol azóta már megszűnt a szülészeti ellátás. Akkoriban még 42 hétre indították a szülést túlhordás esetén, viszont ahogy eljött a kiírás napja, be kellett feküdni a kórházba. Ez azt jelentette az én esetemben, hogy augusztus 3-án, a terminus betöltésekor, befeküdtem. Mivel az augusztus 8-i napfogyatkozás sem hozta meg a csodát, augusztus 17-én délelőtt 9 és 10 óra között indították a szülést. 

Délután 16 órakor már 5 perces fájásaim voltak, amik egyre sűrűsödtek. Este éjféli szülést ígért az ügyeletes orvos, aztán éjfélkor hajnali 5-öt, majd reggel 8 órakor már könnyek nélkül zokogtam a fájdalomtól. Annak idején nem volt vajúdó, a 8ágyas szobában 6 kismama feküdt, együtt a már megszült anyukák és a még várandósok. Aki éppen szült, azt támogattuk, engem is ők segítettek túlélni az éjszakát. Masszírozták a derekamat, miközben majdnem leszedtem a mosdót a helyéről. A férjem a fáradtságtól már az én ágyamban feküdt, teljes káosz volt minden.

Végül reggel 8 órakor burkot repesztettek és 3/4 11-kor megszületett a fiam 3.300 grammal és 51 cm-rel teljesen egészséges babaként. Amennyire nehéz és fájdalmas, hosszú volt a vajúdás, annyira könnyű volt a kitolás: három tolófájással hoztam világra a kis pocaklakómat. A gátvédelem esélytelen lett volna, vágni kellett. A varrás felért egy újabb szüléssel: az utolsó két öltést érzéstelenítés nélkül kaptam, mondván „annyit már kibír anyuka, nem kap még egy szurit”.

1-2 percre engedték mellre tenni a gyerkőcöt, majd rögtön elvitték. Engem pedig, miután - természetesen ahogy vajúdó nem volt, úgy megfigyelő sem - a folyosóra toltak ki, letakartak egy lepedővel, és úgy kellett a két órát kivárnom, míg visszakerültem a szobámba. Baba-mama szobáról a televízión kívül nem nagyon hallottunk, boldog voltam, hogy a férjem egyáltalán ott lehetett a szülésnél.

A délelőtti szülésből másnap reggel tudtam talpraállni, hiszen az indítás miatt 16-a este óta nem ettem, nem ittam egy kortyot sem, sőt beöntést is kaptam, így aztán mákom volt, hogy 18-án azonnal tudtam szoptatni és már másnap 60-70 ml-eket szopizott a gyermekem. A gyerekeket három óránként kaptuk meg 20 percre szoptatni, ez siralmasan kevés idő volt. A nagy rekeszes szerkezetet, amivel hozták őket a nővérek, csak kenyereskocsiknak hívtuk. Mint egy pincér a tányérokkal, 4 babával a karjukon szaladgáltak fel-alá.

Természetes szülést követően 6-7 nap, császármetszés után 10 nap volt a kötelező kórházi tartozkódás. Megint nem volt szerencsém: a hazamenetel előtti napon belázasodtam (egyszeri 37,9 fokos hőemelkedésről beszélünk, aminek egyértelműen a nagymennyiségű tejtermelődés volt az oka), az orvos tehát nem engedett haza és a biztonság kedvéért másnap reggel még egy egészségügyi kaparást is elvégzett, újabb egy hét „nyaralást” biztosítva nekem. Ez azt jelentette, az augusztus 3-i felvételtől, problémamentes augusztus 18-i természetes szülést követően, szeptember 1-jén mehettünk haza. A közel egy hónapot mindössze 1,5 km-re az otthonunktól a kórház falai között kellett töltenünk. Vicces, vagy tragikus, de a két hetes babánkat az édesapja ekkor tarthatta először 3 percnél tovább a karjaiban.

Ma is van fejleszteni való a szülészeteken, ma is lehetne intimebbé, bennsőségesebbé tenni a szülészeti ellátást, akkoriban én ezt mégis egy rutin beavatkozásnak éltem meg, aminek nyilván hatalmas csoda lett a vége. Maga a szülés, amolyan nagymamám által leírt rémálom volt. Hatalmas fájdalmak, vajúdás 5 kismama jelenlétében, és a folyosón, ami akkoriban nem is a szülészeti vagy nőgyógyászati osztály folyosóját jelentette, hanem átjárót a sebészeti, belgyógyászat, stb kórtermek között…

Szülésfelkészítőről nem is hallottunk, csak könyvekből és egymás sztorijaiból próbáltunk felkészülni az ismeretlenre. A kisbabánk fiatal korom ellenére tervezett baba volt, csodálatos várandósággal, és ez a két hét nyilván egyikünk számára sem volt ideális, a három gyermekem közül mégis vele a legerősebb a kapocs.

Három szülés után (a másik két történetet is érkezik hamarosan) nyilván a nagykönyvek igazságait hozom: minden szülés a maga módján könnyebb volt az előzőnél, amiben a szervezetünk alkalmazkodásán túl a szülés megélésének is fontos szerepe volt. Míg az első babám világrajötténél bele akartam halni a fájdalomba, és csak arra koncentráltam, a harmadik szülésnél, 11 évvel később már testileg-lelkileg “összedolgoztunk” a kisfiammal.

Ma már csak csodálom és ámulattal nézem a 4D ultrahangokat, a szebbnél szebb kismamaruhákat, babakocsikat, fotózásokat, és egyéb lehetőségeket, amiknek részesei lehetnek anyukák-apukák-kisbabák, és picit azért irigykedem is rájuk. A korombeli nők most szülik első-második gyermeküket, az én fiam pedig már túl van az érettségin, már táncba vitt a szalagavatóján. A modern világ csodáinak ugyan mi még nem lehettünk részesei, de ami a 17 évnyi korkülönbség csodája, az mindent felülmúl. 37 éves vagyok, 19 éves fiatalemberrel az oldalamon. Bízom benne, hogy ő sem vár 40 éves koráig a családalapítással, mert ha már ilyen korán indult a közös életünk, szeretnék megélni néhány dédunokát.

Édesanyaként terápiás hatású esszenciális illóolajakkal foglalkozom.

szulestortenet_20.jpg

1999kilenc elsobaba termeszetesuton

facebooklike.png

A bejegyzés trackback címe:

https://szulestortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr2514281327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Írd Te is a blogot!

Egy hiánypótló blog, ahol a beküldött szüléstörténeteket tematizálva gyűjtjük össze, hogy könnyen megtaláljátok, amit a kerestek! Szüléstörténeteiteket a szulestortenet@gmail.com e-mail címre várjuk!

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása