SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

TEMATIZÁLVA - szulestortenet@gmail.com

Így született egyszerre kislány, anya és nagymama
Budapest, SOTE II., 2016, első baba, természetes úton

2016. december 15-re voltam kiírva a kislányommal. Első babát várva nagyon izgultam és féltem, nem tudtam mi vár rám. Abban viszont biztos voltam, hogy mindenképp természetes szülést szeretnék, amennyiben ez lehetséges. 

A SOTE II-n terveztem szülni. Egy ismerősöm ajánlott egy ott dolgozó szülésznőt, akit végül fel is fogadtam. December 19-én a szülésznőm tanácsára terminus túllépés miatt befeküdtem a klinikára. Abban állapodtunk meg, hogy ha december 22-ig nem történik semmi, akkor indítják a szülést. Így is lett.

Előző nap még teljesen zárt volt a méhszájam, ami kissé megijesztett. Éjszaka már sokat forgolódtam, sehogy sem volt jó semmi, de fájásokat még nem éreztem. Mivel első babámat vártam, abban sem voltam biztos, hogy mit is kellene éreznem.  

December 22-én reggel feljött értem a szülősznő, és lekísért a vajúdóba. Reggel 8-kor megvizsgáltak, ekkor a méhszájam már kétujjnyira nyitva volt. A szülésznőm bekötött egy infúziót, majd fél 9-kor az oxitocint. Ezen a napon rengeten szültek a klinikán, így várnunk kellett, hogy legyen hely a szülőszobában, de szerencsére nem sokat. 

A szülőszobába érkezve a fájásaim is erősödni kezdtek. Fekve borzalmasan fájtak, nekem fotelban ülve volt könnyebb átvészelni őket. Burokrepesztés következett. Az elfolyó magzatvíz picit zöld volt, a lányom valószínűleg belekakilt. A burokrepesztést követően elmehettem zuhanyozni. A zuhanyzóba a szülésznő beállított egy széket, amin ülve 20 percen keresztül meleg vizet engedtem a hasamra. Ekkor már rettenetesen fájt minden, így meg kell hagyni, ez volt életem legrosszabb zuhanyzása. 

Már az időt sem néztem, csak túl akartam lenni az egészen vagy legalább szüneteltetni a fájdalmat. Előtte meg már alig vártam, hogy végre szüljek... Amikor már végképp nem bírtam tovább, elzártam a vizet, és kiszálltam a zuhany alól. Már könnyeztem is. Gyermekem édesapjával még a terhességem alatt szakítottunk, ezért a szülésnél édesanyám volt jelen, ő tartotta bennem a lelket. 

Következett a kitolás. Felgyorsultak az események, de számomra a tér és idő már megszűnt létezni. Édesanyám velem "nyomott', és duplán aggódott. Aggódott a lányáért és aggódott az első unokájáért. Végül 2016. december 22-én 12 óra 6 perckor megszületett Ramóna Gréta 2700 g-mal és 50 cm-rel.

Édesanyám örökké hálás lesz, amiért részese lehetett az unokája születésének. Elmondása szerint ez volt élete legszebb élménye, mert teljesen más szülni és látni azt, ahogy az unokája megszületik. Én hirtelen fel sem fogtam, hogy megszületett a lányom, csak csodáltam őt, amikor rátették a hasamra. Anyukám sírt helyettem is.

szulestortenetek_15_1.jpg

elsobaba 2016hat sote2 termeszetesuton

facebooklike.png

A bejegyzés trackback címe:

https://szulestortenetek.blog.hu/api/trackback/id/tr7014065141

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Írd Te is a blogot!

Egy hiánypótló blog, ahol a beküldött szüléstörténeteket tematizálva gyűjtjük össze, hogy könnyen megtaláljátok, amit a kerestek! Szüléstörténeteiteket a szulestortenet@gmail.com e-mail címre várjuk!

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása