SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

Várandósságom vége felé már fájásokkal küszködtem, így nehezen viseltem, hogy túl kell hordanom a kisbabámat, aki még nagyon jól érezte magát odabent.

A május 28-i NST-t meg kellett ismételni, mert a baba aluszékony volt. Az ismétlés után hazaküldtek, mert mindent rendben találtak. A másnap délelőtti újabb NST az orvos szerint újra megfelelő eredményt hozott, nekem viszont nem tetszett a szívhang, amit a babám produkált, ezért még aznap este elmentünk egy másik orvoshoz, akit fel is fogadtunk a szüléshez. A vizsgálaton kiderült, hogy a méhszáj már jó egyujjnyira nyitva van. Az NST eredményén már látható volt, hogy valami készül. Mivel már nagyon szerettem volna túl lenni a szülésen - és a lányom ballagására is szerettem volna eljutni :) - megegyeztünk, hogy másnap reggel a kórházi csomagommal együtt jelentkezek nála Szolnokon a Hetényi Géza Kórházban, és beindítja a szülést. Amint tudatosult bennem, hogy másnap lesz a nagy napunk, elkezdtem izgulni, féltem, de egyben vártam is a szülést. 

Eljött a nagy nap. A kórházban újabb NST várt rám. Ennek eredményét megnézte az orvosot, és mivel jobbnak találta mint az előző napit, azt javasolta, hogy mégse indítsuk be a szülést, mert így hosszas szenvedésnek néznék elébe. Elkenődtem, de mivel ő a legjobb orvos a környéken, elfogadtam a tanácsát, és beleegyeztem, hogy várjunk még egy napot.

Másnap reggel újra bementünk a kórházba a férjemmel. Az aznapi NST persze megint jó lett, az orvosom újra haza akart küldeni... Én viszont megmondtam neki, hogy innen már sehova nem megyek, ha kell, inkább császározzon meg! Az orvosom újra megvizsgált, a méhszájam már 2 ujjnyira nyitva volt. A vizsgálat hatására a maradék nyákdugó is elment. Végre felmehettünk a szülészetre, ahol 11 órakor burkot repesztett és bekötötték az oxitocint, rögtön 100-zal, hogy mihamarabb beinduljon a szülés. 12 órakor éreztem, hogy kezdenek jönni a fájások, majd 1 órán belül olyan mértékben felerősödtek, hogy azt hittem, eltöröm az ágyon a kapaszkodó kart. 2 órakor bejött az orvosom egy anesztessel. Kb fél óráig küzdöttek, mire fel tudták helyezni a csövet az epidurális érzéstelenítéshez... már sírtam, de nem a fájdalomtól, hanem a tehetetlenségtől, az egyre sűrűsödő és erősödő fájások mellett nehéz volt elviselni, hogy ennyi ideig tart az epit beadni. Mikor végre sikerült az érzéstelenítés, megkönnyebbültem, hamarosan a fájások alig érezhetővé váltak.

Azoban nem tartott sokáig az örömöm, mert az epi ellenére a tolófájásokat teljes intenzitásukban éreztem. Az első négy tolófájást vissza kellett tartanom. Azt hittem, ott pusztulok el, de az orvosom és a férjem mindvégig mellettem voltak, és próbáltak megnyugtatni. Az orvos megvizsgált, és azt mondta, hogy ha jön az újabb tolófájás, nyomhatok. Mondtam neki, ha nyomhatok, ha nem, a baba akkor is jön!

A kis hercegem 3 nyomásból megszületett. Utólag kiderült, hogy azért volt olyan aluszékony a pocakomban, mert a köldökzsinór szorosan a nyakára volt tekeredve. Ezért szerencse, hogy a megérzésemre hallgattam, kitartottam a szülés megindítása mellett, és nem engedtem, hogy másodszor is hazaküldjenek.

Sírtam az örömtől, és egycsapásra minden fájdalmam elmúlt, amikor megtudtam, hogy 3.770 g-os és 54 cm-es kisfiamat teljes gátvédelem mellett - nem repedtem, varrni sem kellett - meg tudtam szülni. Attól viszont féltem, hogy mi lesz a méhlepénnyel, mert a lányaimnál letapadt. Az orvosom és a szülésznőm kitartásának köszönhetően ezúttal a méhlepény szépen levált. El sem mertem hinni, hogy vágás, repedés és kaparás nélkül megúsztam a szülést!

2 órát pihenhettünk a babámmal, aki első pillanattól fogva szépen cicizett. :) Nagyon sokat köszönhetek a férjemnek is, aki támogatásával rengeteget segített, ő a legjobb férj és apuka, akit kívánhattam magam mellé!

2018nyolc masodikbaba termeszetesuton