SZÜLÉSTÖRTÉNETEK

Az első terhességem a kezdeti rosszullétes időszakot követően problémamentesen zajlott.

Megérzésem ellenére kisfiút hordtam a szívem alatt, akit 2016. június 20-ra jósolt az orvosom. Titkon reméltem, hogy 2 héttel előbb, pont a szülinapomon fog megszületni - apukámmal így történt, vele június 6-án együtt ünneplünk - de a kisfiam igazán jól érezte odabent magát és esze ágában sem volt kijönni.

Minden be volt pakolva már a 36.héten, készen álltunk (legalábbis azt hittük) a baba érkezésére. Jún. 20-án, a kiírt dátum reggelén találkoztam a már sokat hallott nyákdugóm első darabjával. Akkor azt hittem, hogy aznap már meg is szülök. Hát fiacskám ennél megfontoltabb volt, ugyanezt eljátszottuk másnap is, kevés nyákdugó, de semmi. 22-én már jóslófájások is gazdagították az izgalmakat, hajnali 5 körül, ismét kevés nyákdarab. Még mindig semmi.

Ekkor már napi szinten kellett járnom a CTG-kre, hisz a kiírt dátumot már átléptük. Párommal napi rutinná vált a kockás köveket bámulva várakozni a folyosón, hogy behívjanak végre és mondjanak valami biztatót. 23-án hajnalban szintén fájásokra ébredtem, ismét bizakodtam, el is kezdtem feljegyezni a fájások között eltelt időt, a fájások hosszát...egy darabig, aztán egy kis képszakadás következett, elaludtam. Nekem nem így mesélték a szülés előtti fájásokat, konstatáltam, hogy még mindig nem ez lesz az.

A napi CTG után következett egy amnioszkópiás vizsgálat is, ami nagyon fájt, de legalább megtudtuk, hogy tiszta a magzatvíz és már 2 centire kitágult a rendszer. Nagyon meleg volt azokban a napokban, így az orvosom azt javasolta, hogy ne kínozzuk tovább magunkat és egy burokrepesztéssel indítsuk meg a szülést másnap reggel, ha addig nem történne semmi. Párom meg is könnyebbült, hogy nem kell állandóan a telefont nézni, hogy mikor hívom fel: Kezdődik!  Fogadott szülésznőm is ráerősített, hogy nem lesz semmi gond, rutinbeavatkozásról van szó. Elmondta, hogy mire számíthatok és általában 3-4 óra alatt meg is szoktak születni a babák a repesztést követően. 

Másnap hajnalban ismét fájásokra keltem, örültem, hogy mégsem kell beleavatkozni a dolgokba, de a zuhanytól elmúltak, ahelyett, hogy erősödtek volna. Így a megbeszéltek alapján elindultunk. 8-ra értünk a kórházba, vártuk az orvost és a szülésznőt. Fél 9 körül elkezdődött a papírmunka, felvettek a szülészetre, 9 körül már az előkészítésem folyt. Miután minden rendben lezajlott, frissen zuhanyozva, kiborotválva, üdén vártam az orvost, akit sajnos elhívtak egy megbeszélésre, de 10 óra körül már ott is volt tettre készen, hogy beindítsa életem legjobban várt és félt óráit.

Burokrepesztés után egyből be is indultak a fájások, páromnak ki lett adva a feladat, jegyezze fel, hogy milyen sűrűséggel jönnek. Lelkesen vezette, hisz így neki is volt mit csinálnia. Nem tartott sokáig a feladat, hisz egyből 2-3 perces fájásaim lettek, hamar eluntuk, hogy mindet feljegyezze. Azt hittük, hogy ezzel a tempóval tényleg pikk-pakk megszületik majd a fiacskám.

Ehelyett csak teltek az órák, vajúdtam állva, sétálva, végül egy nagy labdán ülve találtam meg a kényelmes pózt, de lassan tágultam, a fájások viszont egyre erősödtek. Szülésznőm egy görcsoldó-fájdalomcsillapító koktélt ajánlott, hogy könnyítsen a helyzetemen, mert látta, hogy fáradok. Fél 3 körül lehetett, amikor megkaptam a szurit, ami szerencsére hamar hatott, főként az agyamat lazította le, mert a fájások továbbra is fájtak, de végre átkerültem egy másik dimenzióba, ahol csak a babámra koncentráltam. Egy időre eltűnt a külvilág, egyfajta transzállapotba estem, ami a baba születésének jót tett, mert végre elkezdtem tágulni.

Ahogy szülésznőm jelezte, a szuri nagyjából másfél órán át hat, így amikor elérkeztek végre a tolófájások, ismét teljes intenzitással éreztem mindent. A következő emlékképeim vannak: egy pultnak támaszkodom, egyre erősebbek a fájdalmak és egy olyan hörgés hagyja el a torkom, amiről nem is hittem, hogy én olyat tudok. Szülésznőm mondata csapja meg a fülem: „Na, erre a hangra vártunk, mindjárt vége!" 

Talán a negyedik tolás után lehetett, hogy éreztem, amint viharos sebességével világra jött a Fiam! Párom elmondása szerint szinte berepült a szülésznő kezébe. Megérkezett végre Lacus, 16:59-kor, 3660 g-mal és 55 centivel. Hatalmas megkönnyebbülést és eufóriát éreztem, mintha az előtte lévő órák meg sem történtek volna. Amint a mellkasomra helyezték, szerelembe estem, ami azóta napról napra csak erősödik.

A csecsemőosztályon egy 4 ágyas szobában helyeztek el, 3 napot kellett csak bent maradni, szerencsére nem volt semmi problémája egyikőnknek sem. Itt 2 szobához tartozik egy fürdőszoba, így érdemes felkészülni fertőtlenítő kendőkkel pluszban. A nővérek kedvesek, de túlhajszoltak, nem mindenkire jut annyi figyelem, mint amennyit ők is szeretnének megadni. A szobatársak pótolták a hiányérzetem, nagyon kedves második babás anyukákkal találkozhattam itt. Ezúton köszönöm nekik is a sok bíztatást!

Lacusnak már megszületett a testvére is. Ha kíváncsi vagy, itt elolvashatod a történetük folytatását!

elsobaba 2016hat sote1 termeszetesuton